Játéktár

Ez a játék az ismerkedést, a jégtörést segíti. A terem négy sarkát különböző szempontok szerint elnevezzük, majd a résztvevőknek választaniuk kell egyet a négy közül és odaállni. Azt, hogy miért pont azt választja meg is indokolhatja.

A játékosokat két egyenlő létszámú csoportra bontjuk. A két csoport tagjainak számokat osztunk, 1-től kezdve – növekvő sorrendben. A két csoport tagjai egy vonalban állnak fel egymással szembe úgy, hogy a köztük lévő távolság 6-8 méter legyen. A csapatok között, középen elhelyezünk egy plüsst, aminek a megszerzése a cél.

Koncentrációt igénylő feladat. A résztvevők körben állnak. Az egyik játékos megérinti valamelyik testrészét vagy ruhadarabját, de mást mond hozzá. A mellette állónak a megérintett testrészt vagy ruhadarabot kell megfognia, de ugyanúgy mást kell mondania.

A résztvevők körbe ülnek egy nagy asztalt, ahová mindkét kezüket felhelyezik úgy, hogy az egymás mellett ülők keresztezik a kezeiket. Egyikük kezdésképp ráüt az asztalra, melyet a szomszédjának folytatnia kell. Különböző szabályok nehezítik a feladatot, mely koncentrációt igényel.

A játékban a fogó a boszorkány, aki ha hozzáér valakihez, az megdermed. A játékosok meg tudják egymást menteni és vannak helyek, ahol a boszorkány nem tudja őket megérinteni és megdermeszteni.

A játék lényege, hogy az elején mindenki választ magának egy angyalt, illetve egy ördögöt (gondolatban) és ezt nem árulja el senkinek. A cél az, hogy minél közelebb helyezkedjen el a játokos az angyalához és minél távolabb kerüljön az ördögétől.

Minden gyermeknél van egy elemlámpa. Bibliai vagy egyháztörténeti idézetekről kell megállapítani, hogy ki mondhatta kinek. Aki tudja a helyes választ, az elemlámpával jelzi azt. Aki a leggyorsabb volt és helyesen mondta a neveket, annak az egész történetet el kell mondania a többieknek.

A résztvevők körben ülnek. A kezdő játékos felveszi a „telefont” a füléhez és elkezd beszélni valamelyik társához anélkül, hogy ránézne vagy jelezné, hogy rá gondolt. Olyan dolgokat kell mondania, amiről a hívott fél magára ismer. Ha az illető rájön, felveszi a „telefont”. Majd ő tárcsáz valaki mást.

Az első résztvevő mond magáról egy állítást, ami igaz rá. Akire ez a csoportból szintén igaz, odaszalad és megfogja a jobb kezét. Ismét mond magáról egy állítást, akire igaz odaszalad és megfogja a bal kezét. Ezt követően az a játékos, aki a jobb kezét fogta meg szintén mond egy állítást, majd az, aki a bal kezét fogta meg. Egészen addig mondunk állításokat, míg van szabad kezünk.

A játék kezdetén kiválasztunk egy kérdezőt és egy válaszolót. A kérdező valamilyen jellegzetes stílusban ráköszön a másikra, és ugyanebben a stílusban egy kérdést is feltesz neki, amire a másiknak válaszolnia kell ugyanígy. Majd ő tesz fel egy kérdést egy újabb stílusban és így folytatódik a beszélgetés…