A cikk a Nagy Ádám által szerkesztett „A komfortzónán is túl… A táborozás pedagógiája, szociológiája és kulturális antropológiája” című kötetben jelent meg 2018-ban. A szerzők a 21. századi táborozással kapcsolatos pedagógiai módszertani ismereteket összegezik hazai és külföldi tapasztalatok felhasználásával.
A tanulmány a gyermektáborozást teszi a középpontba. Első lépésben megfogalmazzák, hogy a gyermektáborozásnak vannak olyan céljai, melyek közös motivációként minden esetben jelen vannak, és amelyek mentén a táboroztatók, a gyermekek és a szüleik együtt tudnak működni. Ezek a célok a közösség építése a résztvevőkkel, a gyermekek fejlesztése valamilyen tematika vagy a társas készségek terén, illetve az, hogy maradandó, kellemes élményeket szerezzenek a résztvevők.
A szerzők a folyamat megértése és elemzése céljából a szociálpszichológiai csoport fogalmát alkalmazzák Tuckman széles körben ismert csoportfejlődési modellje mentén. Az alakulás fázisának a kezdete még fizikailag nem a tábor helyszínén és idejében történik. Ez a fázis arról szól, hogy a gyermekek és a szüleik meghozzák a döntést, hogy részt szeretnének venni a táborban. Ahhoz, hogy jól érezze majd magát a gyermek a táborban, és az esetleges tábori nehézségeken túl tudjon jutni, mind a szülőnek, mind a gyermeknek szabad akaratából kell „igent” mondania a táborra. Ehhez információkra van szükségük, és arra, hogy megbízhatónak érezzék a táboroztatókat. A döntés után következik a gyermek praktikus és lelki felkészítése a táborra, illetve a szülőkkel való kapcsolattartás, az együttműködés mikéntjének a tisztázása.
A szerzők számos ötletet adnak a bizalomépítés és döntés elősegítésére, illetve a felkészítésre:
- Tájékoztató anyagok, honlap (strukturált, pontos információk, bemutatkozás, fényképek, korábbi táborozók tapasztalatai).
- Előzetes találkozók a szülőkkel és a leendő táborozókkal (személyre szabottabb információátadás, bizalomépítés, fontos kérdések átbeszélése, ezáltal a későbbi félreértések elkerülése, ismerkedés).
- Nyílt nap (bizalomépítés, a táborozóvá válás segítése, egymás és a táboroztatók megismerése).
- Külön személyes találkozás a táboroztatókkal (egyedi kérdések, speciális igények, döntési dilemmák átbeszélése).
- Kapcsolattartás a szülőkkel a tábor idején (tudatosan gondolkodni arról, hogy milyen csatornákon és milyen gyakorisággal történjen).
A táborozás első napjai – alakulás, viharzás és normázás
A tábor első napjainak a célja a szerzők szerint, hogy a gyermekek megtalálják a táborban a komfortzónájukat. Ehhez segíti őket, ha megismertetik velük a tábor fizikai környezetét, és lehetőséget teremtenek arra, hogy egymást és a táboroztatókat megismerjék. A csoportműködés kialakítása nem tud megvalósulni tábori szabályok, normák nélkül. Az első napokban természetes, hogy feszültségek, konfliktusok adódnak a közösség működéséhez való alkalmazkodás mentén.
Táboroztatóként az a cél, hogy ezek a feszültségek minél mérsékeltebbek maradjanak, és ne húzódjanak el.
A szerzők konkrét ötleteket fogalmaznak meg arra, hogy hogyan lehet elősegíteni ezeket a folyamatokat:
- A fizikai környezet bemutatása (a helyek bemutatásán túl az egyes helyszínek funkciója, az oda vonatkozó szabályok kimondása).
- Nevek megtanulása.
- Napirend, programok bemutatása.
- Feladatok, felelősök, szerepek bemutatása, vállalása (fontos, hogy a feladatok és szerepek vállalásában rugalmasságot mutassunk és az egyéni jellemzőket vegyük figyelembe).
A tábor elején érdemes kevesebb szabadidőt adni és több szervezett programmal készülni, majd – a jól alakuló táborfolyamat következményeként felmerülő igény alapján – egyre több strukturálatlan időt hagyni arra, hogy saját maguk által kezdeményezett közös játékokat játszhassanak. A szabadon eltölthető idő a csoport működésének rugalmasságát növeli, az alkalmazkodást segíti, de ugyanakkor fontos a tábori tematika mentén strukturáltan eltöltött idő is.
A tanulmányban ezt követően a honvágy kezelésére kaphatunk jól használható ötleteket, majd a szabályok és normák szerepére térnek ki a szerzők. Leszögezik, hogy a jól működő, a táborozás céljait szolgáló, a gyermekek számára megmagyarázott és érthető szabályok csökkenthetik a felmerülő feszültségeket és konfliktusokat.
A táborozás további napjai – a „normális” tábori működés
A szerzők tapasztalatai szerint, ha jól halad előre a csoportfolyamat, azt abból láthatjuk, hogy a gyermekek jól érzik magukat, és egyre kevésbé van szükségük felnőtt jelenlétre a strukturálatlan időben. Azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy ilyenkor is fontos egyenként figyelni a gyermekeket, azt, hogy beilleszkedtek-e. A csoportfolyamatok követése, irányítása is elengedhetetlen feladat a tábor egész ideje alatt.
A tanulmány következő fejezetében a tábori élmények hatására megvalósuló tanulási folyamatot a tapasztalati tanulás modelljével illusztrálják, hangsúlyozva, hogy a tábor tematikájához kapcsolódóan és általában a tábori léthez kapcsolódóan a tapasztalati tanulási körök egyszerre több tevékenység, készség fejlődését eredményezhetik. A jól működő tábor feltétele a megfelelő kommunikáció a táborban, illetve az, hogy miként tudjuk a felmerülő konfliktusokat jól kezelni. Ezekre is részletes ötletekkel szolgálnak a tanulmány szerzői.
A tábor utolsó napja és utána – lezárás
A tanulmány végén azt mutatják be a szerzők, hogy hogyan segíthetjük azt a folyamatot, hogy a tábori élmények, tapasztalatok, az ott megszerzett ismeretek, készségek beépüljenek a táborozók mindennapjaiba. Az összegzés, lezárás folyamatát segítő ötleteik a következők:
- Búcsúeste, értékelő, lezáró szertartások (a tábor tematikájához illeszkedő szertartások).
- Tárgyi emlékek (újra nem-táborozóvá válás átmenetét segíthetik).
- Gyermekek átadása a szülőknek.
Táboroztatói készségek
A tanulmány utolsó fejezetében azokat a készségeket taglalják, melyek ahhoz szükségesek, hogy valaki „sikeres táboroztató” legyen. A következő készségeket emelik ki:
- Empátia és az érzelmek irányításának képessége (segítik a gyermekekre hangolódást, motiválást, aktivizálást).
- Stressztűrés, reziliencia (nehéz helyzetekhez segít rugalmasan alkalmazkodni, konstruktívan reagálni, valamint nyugalmat és biztonságot teremteni).
- Hitelesség (egyenesen, őszintén megmutatni az érzéseit, figyelembe véve a gyermekek fogadó-készségét).
- Kreativitás és spontaneitás (megoldást találni minden felmerülő, akár váratlan helyzetre).
Kiemelt kép forrása: https://www.facebook.com/erzsebettaborok
A cikk szerzője Dr. Osváth Viola, az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, gyermekklinikai és mentálhigiénés szakpszichológus.
