Amikor egy tábor szervezésébe belekezdünk, éreznünk kell annak a felelősségét, hogy az oda érkező gyermekek lelki fejlődésére leszünk hatással. Ha jól végezzük a dolgunkat, akkor sokat tehetünk azért, hogy a tábor szabadabb légkörében növekedjenek a gyermekek, épüljön az önbizalmuk, erősödjenek lelkileg. Ha azonban nem tudjuk elérni, hogy minden gyermek a számára optimális figyelmet, megerősítést kapja, akkor akár romboló hatása is lehet a tábornak. Tudnunk kell kezelni a megjelenő konfliktusokat, legyenek azok gyermekek közöttiek, vagy gyermek és táboroztató között felmerülők. A nem, vagy nem jól kezelt konfliktusok mentén mindig sérül valakinek az önérzete, önértékelése, vagy extrém esetben akár a testi épsége, s ez egy életre szóló sérülést is okozhat. Jelen írás a táboroztató és gyermek közötti konfliktusokról és azok hatásáról szól, a gyermekek közöttiről a Tudásmegosztó Platform egy másik cikkében olvashatnak.
Gyermek és táboroztató közötti konfliktus mindig két, egymásnak ellentmondó, de gyakran egyszerre jelentkező észlelés mentén alakul ki. A táboroztató szemszögéből akkor jelentkezik konfliktus, ha úgy érzi, a gyermek viselkedése nem felel meg a tábori normáknak, nem illeszkedik a tábor szabályai közé. A gyermek ugyanakkor azt érzi, hogy a tábori szabályok, a tábor egésze nem felel meg az ő igényeinek. Ez a helyzet általában komoly feszültséget szül, de ugyanakkor esélyt teremt arra, hogy a táboroztató, a gyermekkel együttműködve, olyan megoldást találjon, melyben mindenki jobban érzi magát (Szathmári –Mihály 2018).
Nagyon sok konfliktus abból ered, hogy a gyermek nem a korának, érdeklődési körének megfelelő táborba kerül. Táboroztatóként fontos odafigyelnünk arra, hogy a szülőket segítsük a megfelelő tábor kiválasztásában. Hívjuk fel arra a figyelmüket, hogy csak akkor fogja jól érezni magát a gyermekük, ha együtt választják ki azt a tábort, amely a gyermeket is érdekli. Mindig bizonyosodjunk meg arról, hogy közös döntés alapján, önszántából jön a gyermek. Sok szülő a táborok kiválasztása során is azt tartja szem előtt, hogy „okosodjon” gyermeke, ezért olyan tábort választ, amely valamilyen készség fejlesztését helyezi előtérbe. Ha ez azonban nem találkozik a gyermek érdeklődési körével és/vagy képességeivel, akkor folyamatos frusztrációnak, kudarcok sorozatának teszi ki gyermekét. Egy mozgékony, focizni szerető gyermeket sakktáborba küldeni büntetés, de ugyanígy a sakkért rajongó gyermek, aki utál szaladgálni, egy focitáborban fog nagyon szenvedni.
Azt is fontos előre tudatnunk a szülőkkel és gyermekekkel, hogy körülbelül milyen napirend, illetve milyen szabályok várhatók, hogy ezekre fel tudjanak készülni, és csak akkor válasszák az adott tábort, ha a gyermek is el tudja fogadni őket (pl. egy pihenni vágyó gyermek rosszul érzi majd magát egy teljesítménytáborban). Tehát a konfliktusok elkerülésének első lépése a tábor előkészítése, kiválasztása. A legkörültekintőbb kiválasztás mellett is kialakulhatnak azonban konfliktusok táboroztató és gyermek között is.
Ezeknek a konfliktusoknak a rendezése történhet úgy, hogy az érintettek változtatnak a viselkedésükön, vagy pedig a tábor bizonyos szabályait, normáit igazítjuk a résztvevők igényeihez. Ehhez azonban szükség van arra, hogy mindkét fél elmondhassa a saját problémáit, és egy konstruktív párbeszéd alakuljon ki közöttük a helyzetről. Mivel ő a felelős felnőtt, ezért az irányítás a táboroztató kezében van. Neki kell olyan nyílt, elfogadást elősegítő kommunikációt indítania, amelyben a gyermek is őszintén meg tud nyilvánulni. Még a legnehezebb konfliktusok közepette is éreztetnie kell a gyermekkel azt, hogy biztonságban van, rá számíthat, és hogy táboroztató társaival együtt mindent megtesznek azért, hogy ő is jól érezze magát a táborban. Általában érdemes a konfliktust négyszemközt rendezni, a gyermek beleegyezésével, majd arra is időt adni, hogy lenyugodjon, feszültsége csökkenjen, és csak amikor már biztosak lehetünk abban, hogy visszaállt a jóérzése, utána engedjük vissza a csoportba (Szathmári – Mihály 2018).
A konfliktusok kialakulásának elkerülése érdekében azt is nagyon fontos figyelembe vennünk, hogy a csoport éppen mely fejlődési szakaszban tart. Amíg nincs meg a csoportkohézió, a bizalom a gyermekek között, illetve a táboroztatóba vetett bizalom sem alakult még ki, addig rizikós olyan feladatokat építeni a programba, amelyek a gyermekek komfortzónáján kívül esnek. Ha azonban a működés szakaszában valósítunk meg ilyen programokat, akkor a csoport úgy tudja támogatni a tagjait, hogy azok önmagukat meghaladó eredményeket érjenek el, ezáltal fejlődjenek a készségeik, nőjön az önbizalmuk (Borda és mtsai. 2018).
A nem megfelelően kezelt konfliktusok mentén – ha nem tudjuk éreztetni a gyermekkel az elfogadásunkat, nem tudjuk számára megadni a biztonságot –, olyan sérüléseket okozhatunk, melyek messze túlmutatnak a táboron. Ezt a hatást hívjuk fekete pedagógiának. A téma kutatói így határozzák meg a fekete pedagógia fogalmát: „A tudatos és nem tudatos pedagógiai hatásrendszerből származó olyan közös diszfunkcionális részhalmaz, amely időben távolra ható módon is negatív nyomot hagy a neveltben, testi-lelki-szellemi egészségét veszélyezteti, vagy éppen sérülést okoz, s amely spontánul vagy támogató körülmények között felidézhető.” (Hunyady – Nádasi – Serfőző 2006: 14). A fekete pedagógiai hatáshoz nincs szükség folyamatosságra, rendszeres ismétlődésre, akár egyszeri előfordulás is okozhat komoly sérüléseket. Mészáros György (2015) meghatározásában a fekete pedagógia minden, a gyermekben nyomot hagyó negatívum, pedagógiai ártalom, amely a fejlődését veszélyezteti.
Bohán és Nagy 2017-es tanulmányában a megalázást, megszégyenítést és fenyegetést emeli ki, mint leggyakoribb sérelemtípust. A vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a negatív hatások a gyermekek egész életére kihatnak, egészségromlást eredményezve testi, lelki és szellemi szinten is. Mindig hagynak maradandó lelki nyomot, így gátlások és hibás önkép alakulhat ki, melyek betegségekhez, tanulási zavarokhoz, beilleszkedési nehézségekhez vezethetnek.
Amikor azt kutatták, hogy milyen jellemzők mentén jelenhet meg a fekete pedagógiai hatás, akkor az érdektelenség, a közömbösség, a közöny, a fásultság, a teljes kiégés és a türelmetlenség jelent meg, mint a pedagógus attitűdje, melyhez rossz módszertan, kooperatív technikák hiánya, az új irányok elutasítása és a pályára való alkalmatlanság társult (Bohán – Nagy 2017). Különösen fontos tehát odafigyelnünk, amikor tábort szervezünk, hogy csak lelkes, a gyermekek felé nyitott, jól képzett munkatársakkal dolgozzunk, akik folyamatosan odafigyelnek arra, hogy minden gyermek találjon sikerélményt a programok során, mindegyikük érezhesse az elfogadást, és megkapja azt a figyelmet, amire éppen szüksége van. Azt is biztosítanunk kell munkatársaink számára, hogy ha egy gyermekkel kapcsolatosan rossz érzéseik, indulataik vannak, tudjanak kihez segítségért fordulni. Természetes ugyanis, hogy emberekként konfliktusokba keverednek, melyekben nem mindig tudnak objektívek maradni. Az azonban felelősségük, hogy felismerjék, amikor ilyen helyzet van; és lennie kell minden táborban olyan fórumnak, ahol nyíltan fel lehet vállalni a nehéz érzéseket, és ahol a tapasztaltabb táboroztatók segítenek ezeket helyre tenni, a helyzeteket kezelni. Ezek hiányában meg fog jelenni a táborunkban a fekete pedagógiai hatás.
Kiemelt kép forrása: pixabay.com
A cikk szerzője Dr. Osváth Viola, az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, gyermekklinikai és mentálhigiénés szakpszichológus.
Felhasznált irodalom
Bohán M. – Nagy Á. (2017): Gondolatok a fekete pedagógiáról. In: Nagy Á. (szerk.): Szolgálva, nem tündökölve. Budapest, Neumann János Egyetem – Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai Társaság.
Borda B. – Erdős B. – Nagy Á. – Trencsényi L. (2018): A táborozás szociális küldetése. In: Nagy Á. (szerk.): A komfortzónán is túl: A táborozás pedagógiája, szociológiája és kulturális antropológiája. Budapest, Neumann János Egyetem – Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai Társaság.
Hunyady Gy. – Nádasi M. – Serfőző M. (2006): „Fekete pedagógia”. Budapest, Argumentum Kiadó.
Kósa R. D. (2017): „Nekem állandóan fegyelmeznem kell” a pedagógusi karakterek egy lehetséges hipotetikus modellje. In: Metszetek-Társadalomtudományi folyóirat 6.4, 160-172.
Mészáros György (2015): Kell-e nekünk iskola? Otthonoktatás, reformpedagógia, fekete pedagógia és iskolátlanítás – radikális kritikák az iskolával szemben. In: N. Kollár Katalin – Rapos Nóra (szerk.): Tanár leszek. A társas társadalmi viszonyok. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Szathmári E. – Mihály G. (2018): Gondolatok a korszerű táborozás módszertanáról csoportdinamikai és tapasztalati tanulási nézőpontból. In: Nagy Á. (szerk.): A komfortzónán is túl: A táborozás pedagógiája, szociológiája és kulturális antropológiája. Budapest, Neumann János Egyetem – Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai Társaság.
