A jövő szakmái ugyan ma még nem léteznek. De tábori keretek között is tehetünk még azért, hogy jobb esélyekkel induljanak a gyermekeink.
A zánkai és fonyódligeti Élménytáborok egyik alapvető célja, hogy a Balatonnál eltöltött egy-egy hét alatt minél több lehetőséggel találkozzanak a gyermekek a klasszikus tábori és élménypedagógiára épülő programok, a modern tudományok, valamint a környezettudatosság mentén. Az ottalvós Élménytáborok, Magyarország legnagyobb gyermektáboroztatási programjának kidolgozásáért és megvalósításért, az Erzsébet Táborok szakmai és operatív közfeladatainak ellátásáért az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány felel a 2020. évi LXIV. törvény az Erzsébet-programról szóló jogszabály kötelezettségeinek eleget téve.
A nyári ottalvós gyermektáborok részben hazai költségvetési forrásból, részben európai uniós támogatásból valósulnak meg. Az EFOP-1.2.12-17-2017-00006 „A Tábor összeköt – Erzsébet Táborok” című projektnek köszönhetően az Alapítvány a táborozó gyermekek számára teljeskörű ellátást biztosít, valamint élményalapú tábori programokat és tematikus foglalkozásokat kínál a játékos készségfejlesztés és a szociális kompetenciafejlesztés eszközeinek a segítségével. Lehetőséget teremtve arra, hogy a hátrányos, a halmozottan hátrányos helyzetű és a fogyatékos gyermekek is kibontakoztathassák a képességeiket, szabadidejüket hasznosan tölthessék el az esélyegyenlőség megteremtésével tábori környezetben, változatos szolgáltatásokon keresztül. Azon értékek szem előtt tartásával, hogy az iskolai időszak alatt megkezdett hátránykompenzációs folyamatok a nyári tanítási szünet ideje alatt is tovább folytatódjanak a gyermekek életében. A zánkai és fonyódligeti Erzsébet-tábor nyaranta – a tíz-tizenegy turnus alatt – közel 26 ezer gyermeknek nyújtott ez idáig élménydús, gondtalan kikapcsolódást, és egyben fejlesztő, kulcskompetenciákat érintő non-formális tanulási lehetőséget kiscsoportos formában.
A kulcskompetenciák közül a nyári Élménytáborok programjainak szervezésekor egyre nagyobb hangsúly helyeződik a digitális kompetenciafejlesztésre is azzal a céllal, hogy megtörténjen a táborozó gyermekek tanuláshoz és munkához szükséges, a digitális kompetencia körébe tartozó képességeinek és készségeinek együttes fejlesztése. Olyan témakörök beemelésével, mint informatikai alapismeretek, eszközismeretek, médiatudatosság, programozás, 3D nyomtatás, robottechnológia, tudatosabb és biztonságosabb internethasználat (online tartalomkeresés, tartalommegosztás, közösségi jelenlét, személyes adatok védelme, gyermekvédelem és adatbiztonság, digitális lábnyom, lájkfüggőség, cyberbullying, szexting).
A digitális kompetenciafejlesztés nem cél, hanem eszköz
A digitalizáció, a digitális átalakulás ma már áthatja életünk minden területét. A digitalizációs lehetőségek tárháza folyamatosan bővül és növekszik. A gyermekek szinte megállás nélkül digitális eszközökön, applikációkon „lógnak”, ők az úgynevezett digitális bennszülöttek (Prensky 2001). Generációról generációra folyamatosan gyorsulunk, gyorsabban gondolkodunk, sokszor türelmetlenebbek vagyunk egymással. Mind a munkánk, mind a különböző tevékenységeink során egyre több ingerre, adrenalinra, valamint multitasking (egyszerre futó párhuzamos feladatok végzése) képességekre van szükségünk, hogy alkalmazkodni tudjunk állandóan változó világunkhoz.
Az újabb szakirodalmak a digitális bennszülötteknek már két csoportját is azonosították (Helsper – Eynon 2010). Az első generáció tagjai (Y generáció) az 1982 és 1995 között született emberek, míg a második generáció tagjai (Z generáció) az 1996 és 2010 között születettek. A két generáció közötti különbséget a webkettes világban való eligazodás adja. Ebben a világban a felhasználók jellemzően kommunikálnak és kapcsolatokat alakítanak ki. Az interakciók közösségre épülnek, a közösség tagjai tartalmakat készítenek és osztanak meg egymással. A Z generáció és a most felnövekvő Alfa generáció (2010 után születettek) tagjai számára már szinte elképzelhetetlen, hogy a szüleik még mobiltelefon igénybevétele nélkül találkoztak a barátaikkal, levélben és vezetékes telefonon kommunikáltak, „betárcsázós” (vonalas) internetet használtak. A mai fiatalok kis túlzással hamarabb tanultak meg érintőképernyőt használni, mint járni.
A digitális világban élik a mindennapjaikat, társas kapcsolataik nagy része is ott zajlik. Így elvi szinten minden feltétel adott lenne ahhoz, hogy a Netgeneráció, a digitális kor gyermekei a digitalizáció nyerteseivé, az internet, a közösségi oldalak, a különböző digitális eszközök biztonságos, etikus használóivá, a személyes adatok védelmezőivé, valamint az adatbiztonság, a programozás (robotika, mesterséges intelligencia) szakértőivé váljanak. Azonban, ha magyarországi viszonyokat és a trendeket nézzük, kicsit árnyaltabb a kép.
Ha a magyar fiatalok a virtuális térben legalább annyi időt töltenének a tartalmak fogyasztása, megosztása, az online játékok használata mellett az internet tudatosabb és biztonságosabb megismerésével, előnyeinek kiaknázásával, akkor a digitális kompetenciafejlesztés élharcosai lehetnénk Európában.
A PISA (Programme for International Student Assessment, azaz a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja) 2012-es digitális szövegértéssel és problémamegoldással kapcsolatos felmérésének eredményeiből egyértelműen kiderül, hogy a magyar tanulók teljesítményük alapján utolsók Európában (Lannert 2014). A hazai vizsgálatok is megerősítik, hogy a tanulók IKT kompetenciái nem érik el a megfelelő szintet (Fehér 2014). A kompetenciaterület jelentőségét mutatja, hogy a digitális írástudás az írás-olvasás és a számolási készségek mellett a harmadik alapkészség (Costa 2011).
Pegrum a digitális írástudást (digitális kompetencia) különféle, egymás mellett létező többszörös műveltségekre bontja, amelyekhez kapcsolódóan olyan képességeket is megnevez, amelyek elsősorban a digitális világhoz kötődnek. Mégis szükség van rájuk. Ilyen képesség lehet például, hogy világosan tudunk kommunikálni, fogalmazni, érvelni, valamint fenn tudjuk tartani az olvasók figyelmét, másokkal együtt tudunk gondolkodni (Pegrum 2011).
A digitális kompetencia a digitális technológiák teljes körének – információszerzés, kommunikáció és problémamegoldás céljából történő – magabiztos és kritikus használatát jelenti. Erre a kompetenciára a logikus és kritikus gondolkodás, a magas szintű információkezelési és a fejlett kommunikációs készségek fejlesztése érdekében van szükség. „Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával kapcsolatos készségek a legalapvetőbb szinten a multimédiás technológiájú információk keresését, értékelését, tárolását, létrehozását, bemutatását és átadását, valamint az internetes kommunikációt és a hálózatokban való részvétel képességét foglalják magukban.“
Ahhoz, hogy digitális kompetenciafejlesztésről beszélhessünk, a fentebb felsorolt készségek és képességek mellett olyan innovatív digitális környezetre, szerteágazó digitális eszköztárra is szükség van, amelyek újfajta (digitális) pedagógiai megoldásokat, módszertanokat és megközelítéseket igényelnek, és reagálnak a digitális világ kihívásaira. A digitális kompetenciákat alkotó összetevők (ismeretek, készségek, attitűdök) értelmezéséhez pedig szükségünk van keretrendszerekre.
Ilyen keretrendszer a digitális kompetencia értelmezésének és fejlesztésének európai keretrendszere is (DIGCOMP), amelyet az Európai Bizottság egyik főigazgatósága alá tartozó Közös Kutatóközpont dolgozott ki. Az évek folyamán már számtalan átalakuláson ment keresztül a technológiai változások és társadalmi elvárások követésével; célja: meghatározni és tudományosan alátámasztani azoknak a tudás-, képesség- és attitűdelemeknek a körét, amelyek részét képezik az európai polgárok digitális kompetenciáinak. Ez a kompetencia a XXI. században olyan mértékben megkerülhetetlen szereplővé vált mind egyéni, mind közösségi, mind társadalmi szinten, hogy megszerzését a UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, azaz az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) az alapvető emberi jogok egyikeként értelmezi. Legyen szó akár gazdaságról, munkaerőpiacról, tanulásról, akár aktív társadalmi és közéleti szerepvállalásról, vagy csupán a szabadidő aktív és hasznos eltöltéséről, megfelelő szintű jártasság a digitális technológiák használatában ma már az élet minden területén boldogulásunk alapfeltétele. Olyan kulcskompetencia, amelyre minden állampolgárnak szüksége van.
magyarországi viszonylatokat tekintve, mindezekkel összhangban a digitális átalakulás, a gazdasági verseny, a nemzeti fejlődés és a szociális jólét biztosítása érdekében hozták létre a Digitális Jólét Programot (DJP) az internetről és a digitális fejlesztésekről szóló nemzeti konzultáció (InternetKon) eredményei alapján, a Kormány által elfogadott Digitális Jólét Programjáról szóló 2012/2015. (XII. 29.) Korm. határozat szerint. Kidolgozásra került többek között a Digitális Oktatási Stratégia és a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia is, amelyek egyrészt a kor digitális kihívásaira is választ adnak, másrészt a gyermekek, szülők, tanárok tudatosabb és biztonságosabb felkészítésére törekednek, figyelmet szentelve az internet veszélyeire, az online világ lehetőségeinek ésszerű felhasználására.
A hazai, a nemzetközi trendeket vizsgálva, és a különböző tanulmányokat, kutatásokat tekintve vitathatatlan, hogy a digitális kompetenciafejlesztésre egyaránt szükség van mind a közoktatában, mind az iskolán kívüli környezetben is.
