A túrázás fogalma és típusai
Az ember a megszokott civilizációs környezetéből kiszakadva a természetben tölti szabadidejét, és a különböző terepek nehézségi fokának megfelelő fizikai aktivitással olyan terhelést biztosít a szervezete számára, amely fejleszti motoros képességeit, személyiségét, esztétikai érzékét.
Más megfogalmazásban elmondhatjuk, hogy hosszabb (km, óra, nap) fizikai aktivitást igénylő cselekedet, melyet általában motorizált közlekedési eszközök nélkül tudatosan, tervszerűen, természeti vagy mesterségesen létrehozott környezetben – lehet ezek együttes használatával is –, helyváltoztatással teljesítünk.
A túrák felosztása nehézségi szintek szerint:
- Könnyű, rövid túra: ha időben, távolságban rövid (1-2 órás, 3-6 kilométeres), jól követhető, jól kijelölt turistaösvényen teljesítjük a kitűzött célt. Általában könnyen megközelíthető nevezetességek megtekintésénél, a természetben történő rövid idejű örömteli, játékos séta alkalmával beszélünk könnyű túráról.
- Közepes nehézségű, egynapos túra: tudatos, tervszerű felkészülést igényel, hiszen itt a fizikai terhelés jelentősen megemelkedik. Tervezni kell szintkülönbségek előfordulásával, megfelelő felszerelések, eszközök, élelmiszerek beszerzésével is.
- Nehéz, nagy túrák: több napos, akár hetes túrák is előfordulhatnak, amelyeken csak felkészülten, megfelelő edzettségi állapotban, komoly, speciális felszerelésekkel, eszközökkel, egészségesen lehet részt venni. Általában csak gyalogosan megközelíthető helyeken vezet végig, szállásra speciális sátrak, menedékházak nyújtanak lehetőséget.
Extrém sportok a természetjárásban (vázlatosan a teljesség igénye nélkül):
- Gleccsertúra alkalmával a téliesített felszerelés elengedhetetlen, hiszen a hó és jég birodalmában történik a gyaloglás, a „mászás”. Nélkülözhetetlen például egy magashegyi vezető irányítása, kísérése, hágóvas, megfelelő cipő, jégcsákány, kötelek, hevederek, beülők, stb.
- Sziklamászás: nagy fizikai felkészülést, kitartást igénylő, kézzel és lábbal végrehajtott sportmászás. Meredek, függőleges és azon túlnyúló áthajlások leküzdését jelenti. A sportmászók alapfelszereléseinek fejlődése lehetővé tette az egyre extrémebb kihívások teljesítését. A balesetmentességet a mászókötelek, karabinerek, beülők stb. biztosítják. Ezek használatához, kezeléséhez elméleti és gyakorlati tudás egyaránt szükséges.
- Via ferrata (klettersteig): jellemzője, hogy a függőleges sziklafalak rétegződéséből adódóan számos teraszt (hosszú vízszintes kitüremkedés, párkány) találunk a sziklafalak oldalán. Ezeken a teraszokon speciális via ferrata eszközökkel (pl. hegymászó sisak, mellkas heveder, hegymászó beülő stb.) közlekedhetnek. A leesés megakadályozását a sziklafalakba fúrt, ragasztott, erősített kábelek akadályozzák meg.
- Vadvizek sportjai: hydrospeed, rafting, canyoning stb.
- Légi sportok: siklóernyő, sárkányrepülő stb.
A természetben eltöltött időt, a környezet kínálta lehetőségeket turistaként különböző eszközök igénybevételével, kihasználásával valósíthatjuk meg és élvezhetjük. Ezeket a különbözőségeket a túrák kategorizálásával szakági túrákra bonthatjuk. Szakági túrák kiválasztásában több minden közrejátszik: az anyagi lehetőségek, az eltölthető szabadidő hossza/évszaki tervezhetősége, érdeklődési terület, az egyén fizikai/mentális/pszichés felkészültsége és állapota, stb.
Szakági túrák formái:
- gyalogos szakági túra
- kerékpáros szakági túra
- evezős szakági túra
- barlangász szakági túra
- hegymászó szakági túra
- sí szakági túra
- egyéb túrázási formák
A természetjárás tízparancsolata mindenki számára irányt mutat:
- Készülj fel alaposan a túrára!
- Túrádat erőnléted, gyakorlottságod és társaid figyelembevételével tervezd!
- Célszerűen, kényelmesen és ne feltűnően öltözz!
- A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre fogékony szívvel járj!
- Viselkedj csendesen, fegyelmezetten, vendégként!
- Tartsd és tartasd be a túrázás szabályait (kiváltképpen a tűzrakással, hulladéktárolással, táborozással, túravezetéssel kapcsolatos tevékenységeket)!
- A természetben való tartózkodás után állítsd vissza az eredeti állapotot (táborozás, szálláshely, illemhely stb.)!
- Szeresd és védd a természetet, igyekezz azt másokkal is megszerettetni, megismertetni, megvédetni!
- Becsüld túratársaidat és őket a bajban soha el ne hagyd!
- Igyekezz hasznosítani a természetben szerzett ismereteidet, tapasztalataidat!
Szakmai elvárások és követelmények a túravezető személyével kapcsolatban
A túravezető tevékenységében a folyamatos változásokból eredő alkalmazkodások mindig jelen vannak. Mivel embertársaikat kalauzolják a sűrű erdőkben, sziklás hegységekben, ezért elengedhetetlen az, hogy kövessék a jelenkor technikai és természeti változásait, valamint az emberi személyiségekben és képességekben végbemenő fejlődést, s aszerint készüljenek fel szakmai tevékenységükre.
- a szakmai ismeretek bővítése továbbképzések és önképzések által;
- vezetői képességek megléte, jó pedagógiai, pszichológiai és kommunikációs képességek;
- példakép megtestesítése;
- edzett fizikai felkészültség, jó egészségi állapot.
A túravezető feladatai közé tartozika túra tervezése és vezetése legjobb tudása szerint, indokolt esetben megváltoztathatja magát a túratervet is. Elvárás vele szemben az állandó önképzés (szellemi, fizikai). Mivel az ő felelőssége a résztvevők irányítása, figyelmeztetése – végső esetben kizárása a túrából –, kötelessége ismerni a törvényeket, szabályzatokat.
Túraterv létrehozását és lebonyolítását az alábbi vázlatpontokba szedett javaslatok alapján érdemes átgondolni:
- túravezető kiválasztása;
- a túrán résztvevők összetételének meghatározása;
- a túra céljának a meghatározása;
- évszak, időjárás figyelembevétele, segítők igénybevétele, balesetmentes teljesítés biztosítása;
- a túra útvonala, időtartama, ellenőrző pontok kijelölése;
- technikai eszközök használatának lehetőségei, például a sporteszközök, tájékozódási eszközök, térképek stb.
- parkolási lehetőség feltüntetése (ha nem kör túrát szervezünk) visszajutási útvonal megjelölésével;
- szálláshelyek felajánlása;
- védett, elzárt területekre engedélyek beszerzése, veszélyhelyzetekre figyelemfelhívás;
- tájékozódás, adatgyűjtés az útvonalról (pl. veszélyesebb szakaszok megjelölése);
- túraterv készítés, időbeosztás, útvonalvázlat, menetidő számítás, látnivalók, pihenők terve, ideje, tartalékidő tervezése;
- egyéb tudnivalók, például előnevezések leadása, igazolványok szükségessége.
Általánosságban az alábbi kérdéseket kell feltenni egy túra megszervezéséhez: Mikor? (nyár, ősz, tél, tavasz); Hová? (tudás, ismeret, éghajlat, stb.); Meddig? (időtartam, tartózkodás ideje egy helyen, stb.); Mire van igény? (egyéni, csoportos, látnivaló, érdeklődés, felkészültség stb.)
A túra lebonyolítása
Amikor a nagy esemény elérkezik és a túravezető felkészülten várja a megvalósítást, akkor számítani kell/lehet arra, hogy a résztvevők az előzetes kéréseket nem tudták vagy elfelejtették teljesíteni. Ezért mindenképpen türelemmel és segítőkészen kell átnézni vagy átvenni (mint egy leltár) mindazt, ami a túrához elengedhetetlen. Ezt az időt érdemes beleszámítani a túratervbe.
Nézzünk néhány hasznos gondolatot:
- a gyülekező helyén a regisztráció elkészítése, ellenőrzés, állapotfelmérés, tájékoztatás;
- a túramenetre jellemző szabályok, haladási sorrend, ajánlott haladási sebesség, társak követési távolsága, pihenőidők száma/ideje, emelkedőn-lejtőn történő haladás, látnivalók helye, hulladékkezelés lehetősége, tűzgyújtás szabályai, balesetek ellátása;
- felszerelések bekérése a résztvevőktől szükség esetén;
- a túraterv esetleges korrigálása, értékelés, megbeszélés;
- túra utáni beszámoló elkészítése;
Túra közben figyeljünk az állatokra, a növényekre, a rovarcsípésekre, az ehető és mérgező ételekre, tartsuk szem előtt a fürdőzés, napozás veszélyeit, valamint számoljunk váratlan eseményekkel is (pl. sérülések, betegségek, felszerelések/eszközök meghibásodása/pótlásának lehetősége, stb.). Rendelkezzünk elsősegélynyújtási ismeretekkel. Fektessük le az illemhelyek használatára vonatkozó szabályokat, hangsúlyozzuk a tisztálkodás fontosságát és a higiéniai szabályokat.
A túraterület felmérésénél vegyük figyelembe a természeti környezetet, annak összetevőit, jellemzőit:
- földrajzi helyzet, fekvés;
- a terület nagysága, vízszintes és függőleges irányú kiterjedése;
- a felszín felépítése, kőzetmorfológiai ismeretek;
- a felszín tagoltsága, jellemző felszínformák (pl. hegyek, völgyek, dombvidékek, alföldi tájak stb.);
- a terület éghajlati jellemzői:
- a csapadék mennyisége és időbeni eloszlása;
- szélviszonyok;
- hőmérsékleti viszonyok; mikroklíma kialakulása (szurdokvölgyek, barlangok);
- várható időjárás;
- a terület vízrajza, vízellátottsága;
- jellemző élőlénytársulások; védett fajok, betelepült növények és állatok, telepített növényzet, sérült, bolygatott területek (irtások, tarvágások, meddőhányók);
- védett terület, a védettség foka, védendő értékek típusai;
- lakottság mértéke, a népesség eloszlása, jellemző népcsoportok, nemzetiségek;
- településformák, várható szolgáltatások (szálláslehetőségek, étkezés, vásárlás);
- látnivalók (múzeumok, templomok, várak stb.);
- sportolási lehetőségek (uszoda, sportpálya stb.);
- közlekedési hálózat, a megközelíthetőség módjai;
- néprajzi adottságok: építészet, gazdálkodási mód, kézművesség, gasztronómiai jellemzők, specialitások;
- építészet (településszerkezet): várak, várromok, templomok, kastélyok, piactér, főtér;
- történelmi emlékek: várromok, csatahelyek emlékei;
- vallási-vallástörténeti jellemzők: búcsújáróhelyek, kegyhelyek, kápolnák, templomok.
Tájékozódás a terepen
Tájékozódáskor saját helyünket, a környezetben történő elhelyezkedésünket szeretnénk megtudni. Tovahaladásunkat mindig az optimális haladási irány kiválasztásával tervezzük meg. Ha ismert területen, régióban tartózkodunk, akkor egy térkép segítségével egyszerűen tudunk tájékozódni. Összevetve a térkép ismert pontjait, jelzéseit a valóságban fellelhető tárgyakkal, pontokkal, ellenőrizhetjük a haladási útvonalunk irányát.
Tájékozódásunkat iránytű és laptájoló segítségével végezzük el az ismeretlen terepen, régióban. A mágneses mutató (tű) egy folyadékban helyezkedik el a kilengések elkerülése érdekében. A tű piros oldala vagy jelzett oldala az északi irányt mutatja. A forgatható szelence (karima) szélén látható a négy fő égtáj a fokokkal.
Iránytű, laptájoló
Mikor ne használjuk az iránytűt, laptájolót?
- Amikor a szelencében nincs folyadék, mert így nem lesz pontos a jelzett információ;
- Amikor légbuborékos a szelence, szintén a pontatlanság miatt;
- Ha nem átlátszó lappal készítették a laptájolót;
- Célszerű olyan laptájolót, iránytűt beszerelni és használni, amelynek a jelzései gravírozottak, mert nem kopnak el olyan gyorsan, szemben a matricázott, festett, nyomott jelzésekkel.
A térkép
A térkép „a Földön, más égitesten vagy a világűrben található jelenségek és tényállások méretarány szerinti kicsinyített, generalizált és magyarázó, alaprajzszerű ábrázolása egy síkban.” (Dosek 1997: 159).
Generalizálás a térképen azt jelenti, hogy a valóságban látott, érzékelt tárgyakat, növényeket, házakat, magasfeszültségeket a térképen a kicsinyítés miatt egyszerűsítik. Ezért térképek készítésénél a méretarány függvényében a tájolás, tájékozódás segítésére egyes elemeket nem ábrázolnak, de vannak olyanok is, amelyeket indokolt nagyított formában ábrázolni.
A túrázó számára nagyon fontos információval bírnak az alábbi generalizálási fajták (Dosek 1997):
- egyszerűsítés: az elemek, tárgyak formájának csak a jellegzetessége marad az ábrázolásban;
- felnagyítás: amikor a tereptárgynak nagy jelentősége van a térképhasználó számára, de a méretarány miatt nagyon lekicsinyített, akkor a tereptárgy alaprajzát aránytalanul felnagyítják a többi ábrához képest;
- eltolás: a felnagyítás következménye, például egy felnagyított út mellett az épület, templom eltolva jelenik meg;
- összevonás, összegzés: a méretarány miatt az ábrázolás lehetetlen, de fontos információt közöl, például szőlőültetvény, erdők;
- kategorizálás: jellegükben, funkciójukban, működésükben azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, de méretük, kinézetük különbözőek (pl. a templomokat, kilátókat, barlangokat azonos jellel ábrázolják);
- kiválasztás: a jellegzetes és fontos információt közlő tárgyat ábrázolják, ha adott helyen több is található, például földutak, kisebb nyaralók esetén;
- hangsúlyozás: a hasonló méretű tárgyak közül a fontosabb kiemelése vastagítással, eltérő színezéssel, például a főutak.
Domborzat
A domborzati viszonyok ábrázolását a szintvonalak leképezésével oldották meg, ezzel segítve a mérések pontosságát. A szintvonalak a terepfelszínnek és a helyi vízszintessel párhuzamos, egymástól azonos távolságra lévő szintfelületeknek a metszésvonalai (Dosek 1997). A szintvonalak egymást nem keresztezik, minél sűrűbben ábrázolják a térképen, annál meredekebb a terep, és minél messzebb található egymástól, annál lankásabb a terep.
A domborzat színében is mutatja magasságát és egyben nehézségét is (narancssárgától a barnáig). Az alábbi ábrák a további szintvonalak elnevezését és egyéb tudnivalóit mutatja be a domborzati ábrázolásról.
Térkép tájolása laptájolóval
A laptájolóval történő térkép betájolása egyszerűbbé teszi a pontos helyünk meghatározását és a további haladási pontosságot. A folyamatos nyomon követés, térképhasználat biztosíthatja a helyes haladási útvonalunkat. A mágneses viszonyok állandóak, kivéve, ha fémből készült eszközök, tárgyak vannak nálunk, vagy épp magasfeszültség alatt tartózkodunk, stb., erre figyeljünk oda mindig. Etévedés esetén vagy nem várt tereptárgyak felbukkanásakor a biztonság kedvéért végezzük el a laptájoló használattal a tájolási folyamatot. Abban az esetben, ha tartózkodási helyünk nem ismert, vagyis nem tudjuk beazonosítani helyünket a térképen, akkor kettő vagy három tereptárgyból (melyek a terepen és a térképen is láthatóak, beazonosíthatóak), végrehajthatjuk a hátrametszést, oldalmetszést vagy visszametszést.
A hátrametszés, visszametszés lépései a térképen:
- Keressünk egy jól látható tereppontot, amely a térképen is beazonosítható, és ezt irányozzuk be a laptájoló iránynyilával.
- A szemmagasságba emelt laptájolóval történő beirányzás pontosabb lehet, ezért tartsuk vízszintesen a tájolót a kiszemelt tereptárgy irányába és forgassuk addig a szelencét, amíg párhuzamos nem lesz az iránytűvel. Az északi irányok egybeessenek, erre figyeljünk!
- A kapott irányszöget rajzoljuk rá a térképre, kiindulva a kiszemelt tereptárgytól, húzva a vonalat magunk felé, figyelve, hogy pontosan rajzoljuk az egyenest.
- Legalább még egyszer (pontosabb elhelyezkedést kapunk, ha háromszor végezzük el) ismételjük meg az első három műveletet! Az így kapott egyenesek metszéspontja fogja adni a tartózkodási helyünket.
Turistajelek, jelölések a térképen és a terepen
A turistautakat egységes jelöléssel látják el a természetjárók tájékozódásának jól követhetősége, könnyedsége érdekében. A jelzéseket a turistautakon mindkét haladási irányból jól látható helyekre festik fel. A felfestés alapja egy fehér alapú négyzet, amelyre különböző színű sávjelölések (főbb túrautak) és alakzatok (látványosságok, különlegességekhez vezető utak) kerülnek.
Kiemelt kép forrása: pixabay.com, beágyazott képek forrása: Kondor Endre (1996): Turisztika. SubRosa Kiadó.
A cikk szerzője Dorka Péter az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, testnevelés szakos középiskolai tanár.
Felhasznált irodalom
Damilano, F. – Gardien, C. (2005): Hegyek. Amit a túrázásról és alpinizmusról tudni kell. Pécs, Alexandra Kiadó.
Dosek Ágoston (1997): Erdők, hegyek sportjai. Budapest, Magyar Tájékozódási Futó Szövetség.
Kondor Endre (1996): Turisztika. SubRosa Kiadó.
Németh Imre – Némethné Katona Judit: Zöld kalandra fel! Környezetvédelemről túrázóknak –turistaságról környezetvédőknek
http://mek.oszk.hu/00100/00149/html/
Ajánlott internetes források:
http://www.nyf.hu/foldrajz/node/42
https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/ficamok_randulasok/130
https://www.webbeteg.hu/cikkek/
http://www.termeszetvedelem.hu/
