Cikkünkben a tábor ideje alatt felmerülő biztonsági és egészségügyi kérdésekkel foglalkozunk.
1. A gyülekezés
Az elutazás napján rengeteg a tennivalónk, ezért fontos, hogy az aznapi teendők előrelátó tervezésekor a feladatok arányos elosztására törekedjünk. A gyülekezés helyét úgy jelöljük ki, hogy az könnyen megközelíthető legyen, megfeleljen az utazók létszámának, és lehetővé tegye a biztonságos gyülekezést. A gyülekezés időpontja legalább fél órával az indulási időpont előtt legyen, még foglalt vonatszakasz, illetve bérelt busz esetén is. Mindenképpen a vezetők legyenek ott legkorábban.
A gyülekezésnél figyeljünk oda arra, hogy ideges kapkodás helyett a szülők felé a rendezettség benyomását keltsünk. Rögzítsük a megérkezés tényét, ehhez előre nyomtatott vagy megírt névsorra lesz szükségünk. Az elsősegélynyújtásért, higiéniáért felelős vezető rögtön a gyülekezésnél gyűjtse be az egészségügyi adatlapokat. Ellenőrizzük egyes szükséges felszerelések meglétét!
2. Úton a tábor felé
Az utazás során a biztonság mindennél előbbre való érdek. Az átszállások, a csoportos mozgás, a buszparkolókban történő mozgás megannyi veszélyhelyzetet jelenthet, ilyenkor szigorú szabályozottságra van szükség még a nagyobb korosztály számára is. Átszállás esetén hosszabb-rövidebb megállások után ellenőrizzük a létszámot.
Az útközben előforduló rosszullétekre készüljünk Daedalon tablettával, melyet indulás előtt 1-2 órával kell bejuttatni a szervezetbe, tehát ez inkább szülői feladat. A hányingerről panaszkodó gyermek a menetiránnyal szemben, jól szellőztetett helyen, nyugodtan üljön. Foglaljuk le, beszélgessünk vele, hányás esetére zacskóval készüljünk, álljunk meg egy kis pihenőre.
Az utazás során is keletkezhet baleset, sérülés, ezért az elsősegélycsomagot (vagy annak egy részét) folyamatosan kezünk ügyében kell tartanunk, nem küldhetjük el a táborhelyre előre, és nem érkezhet majd később utánunk.
3. A megérkezés és az első tábori nap
A vezetők megérkezése
Amennyiben a vezetők létszáma lehetővé teszi, akkor érdemes egy vagy két vezetőnek a csoportnál korábban érkezni a táborba. Ez megkönnyíti és gördülékenyebbé teszi az adminisztratív átvétellel kapcsolatos tennivalókat. Minden simábban megy, ha a táborlakóknak nem kell ácsorogniuk a tűző napon. Sajnos, a „forró váltások” miatt erre nem mindig nyílik lehetőség, ezért fontos az előzetes szervezés során pontosan rögzíteni, hogy mikor van lehetőség az átadás-átvételi eljárásra, mikor lehet elfoglalni a szobákat, illetve a közös helyiségeket.
Az átvétel nem csupán egy gyors „aláfirkantást” jelent, hanem minden esetben tételes, leltár szerinti ellenőrzést. Ha az átadás-átvétel során bármiféle hiányosságot, az előzetes megállapodásoktól való eltérést, balesetveszélyes helyzetet észlelünk, akkor ezt minden körülmények között írásban rögzítsük hivatalos jegyzőkönyvben, kitérve az azonnali intézkedés szükségességére. Minden táborozást szolgáló helynek rendelkeznie kell elkülönített betegszobával a múló rosszulléttel, enyhe hőemelkedéssel küzdő betegek számára. Ezt is ellenőrizzük az átadás-átvétel során, és az első pillanattól kezdve gondoskodjunk róla, hogy más célra senki ne használja.
A résztvevők megérkezése
A résztvevők megérkezése mindig örömteli, izgatottan várt pillanat. Igyekezzünk gyorsan, hatékonyan tevékenykedni, hogy a lehető leghamarabb birtokba vehessék és kialakíthassák új életterüket. Ennek érdekében – a létszámellenőrzést követően – az első feladat a szobák, lakóterek átvétele, amit kövessen kicsomagolás, ágyazás, díszítés, hiszen ez lesz az otthonuk a következő napokban. Meggyorsítja ennek menetét, ha a szállásbeosztást előzetesen már elkészítettük. Az étkezési létszámról a szolgáltatót írásban értesítsük!
A gyermekekben tudatosítani kell, hogy biztonságban vannak. Az első perctől kezdve átlátható, érthető, elfogadott szabályok által vezérelt tábori életre van szükség. A gyermekek sokszor teljesen eltérő kulturális környezetből érkeznek, ezért elengedhetetlen a tábor teljes területére és egész idejére vonatkozó egységes szabályrendszer létrehozása és ismertetése. Ügyeljünk rá, hogy mindez életkoruknak és létszámuknak megfelelő módon alkalmas körülmények között történjen. Lehetséges kisebb csoportokban, több vezető által témakörönként ismertetni (forgószínpad-szerűen), és lehetséges egy közös nyitó keretében, de egyik változat se legyen túl hosszú.
A házirend a gyermekek számára érthető módon legyen leírva – rövid, pontos megfogalmazásokkal. Helyezzük ki egy olyan falra, ahol mindenki szabadon láthatja és olvashatja. Ajánlatos színes és rajzos házirendet készíteni, mert ez odavonzza a gyermeki tekintetet, és szívesebben nézegetik, olvasgatják.
Az első közös összejövetelen feltétlenül ismertetni kell:
- a házirendet, a tűz- és balesetvédelmi szabályokat;
- a terület határait, a használható és tiltott területeket;
- a vezetők tartózkodási és szálláshelyét;
- a konyha, az ebédlő és a WC használatának alapvető higiéniai szabályait;
- a teendőket baleset/rosszullét esetén (felelős bemutatása, mentőhívás szabályai);
- a terület elhagyásának feltételeit (engedélykérés, csoportos mozgás stb.).
Mutassuk be a vezetőket, a segítőket, a technikai személyzetet, hívjuk fel figyelmüket a táboron kívüli magatartás szabályaira, a helyi lakosokkal, szomszédokkal való udvarias kapcsolattartásra, a magántulajdon tiszteletére.
Az első napon nyílik lehetőség tisztasági verseny vagy játék meghirdetésére, ami nem csak klasszikus szobaszemle lehet, hisz léteznek ettől sokkal játékosabb, fantáziadúsabb megoldások is. A kicsik például nagyon szeretik azt a játékot, amely során egy kedves, képzeletbeli meselény járja végig mindennap a szobákat, és hagy ott számukra apró figyelmességeket, ajándékokat vagy tréfás dorgálásokat attól függően, hogy mennyire volt rend a szálláshelyen.
Szükség esetén gyűjtsük be a gyógyszereket azoktól, akik rendszeresen szedni kényszerülnek, de még önállóan nem képesek ezt megoldani. Általában a 14 éves kor alatti gyermekek gyógyszerezésénél a felnőtt segítség elengedhetetlen. Fokozottan figyeljünk az előírt gyakoriságra, egyes gyógyszerek tárolási szabályaira és lejárati idejére (például a szemcseppek hűtőszekrényben egy hétig tárolhatók).
Az első nap az otthonról hozott romlandó élelmiszerek gyors elfogyasztásával vagy kidobásával zárul. Szerencsére a nagyobbak között mindig találunk olyanokat, akik szívesen segítenek ebben. Ez egészségügyileg is fontos, hiszen hűtési lehetőség nélkül nem biztonságos a további tárolás, és a hangyák megjelenése is újabb veszélyt rejt. Az első megrendelt ételek fogyasztására csak első este, vacsorakor kerül sor, odáig mindig kitart a hazai. Az első vacsora viszont legyen emlékezetes és finom.
4. A biztonságos tábori élet „hétköznapjai”
A legfontosabb alapszabály: Gyermek nem maradhat felügyelet nélkül, még rövid időre sem!
Nem elég ésszerű szabályokat hozni, ezek csak akkor érnek valamit, ha folyamatosan gondoskodunk következetes betartásukról. Ha valaki később érkezik meg, akkor azzal is tisztázni kell a normákat, kereteket és elvárásokat.
Ébresztő
Az ébredés folyamata egyénenként eltérő. Teljesen természetes, hogy nem egyforma az ébredés időszükséglete. Van, aki kipattan az ágyból, és azonnal szellemi és fizikai teljesítőképessége csúcsán van, míg mások hosszasan ébredeznek. Ezért nem tartjuk megfelelőnek a vezényszóra, egyszerre történő ébresztést és az azonnali fizikai igénybevételt jelentő reggeli tornát. Lehessen játékkal, mozgással kezdeni a napot, és lehessen kihagyni ezt annak, akinek nem esik jól. Kerüljük el a szervezetet fölöslegesen terhelő stresszes ébresztést: a brutális hanghatásokat, a fizikai atrocitásokat, azaz a harsány ébresztőzene rajtaütésszerű bekapcsolását, a felesleges kiabálást, a vízzel való lelocsolást, az ágynemű lerángatását. Tegyük lehetővé, hogy pozitív érzésekkel kezdődjön a reggel.
Gondoskodjunk róla, hogy a korán ébredők ne zavarják a többiek nyugalmát. Legyen szabad önállóan felkelni, kimenni a szobából, sátorból (persze senki nem hagyhatja el a tábor területét). Lehessen akár sportszereket, játékokat igénybe venni, inkább, mint hogy mindenkit felzavarjon egy korán „kukorékoló” szobatárs. Célszerű a felnőtteknél ügyeleti rendszert kialakítani.
Csendes pihenő
A csendes pihenő szélsőséges vitákat és véleményeket kiváltó pontja a napirendnek. Van, ahol szigorúan kötelező, máshol teljes egészében hiányzik. Szeretnénk itt is felhívni a figyelmet az egyéni különbözőségekre: az, hogy kinek van rá igénye és kinek nincs – egyénileg és az életkor tekintetében is nagyban eltérő. Az erőteljes pszichikai-fizikai igénybevétel megkívánja, hogy legyen lehetőség nyugodt emésztésre, csendes tevékenységre, pihenésre, akár alvásra is ebben a napszakban. Leghelyesebbnek tartjuk, ha az ebéd után körülbelül másfél-két órán keresztül nem tervezünk kötelező, mindenkit megmozgató programot. A meleg időjárás miatt is ajánlható, hogy az igazán intenzív fizikai megterheléssel járó programokat ne erre az időszakra szervezzük; azonban maradjon meg az aktivitás lehetősége (akár sport, akár játék vagy kézműveskedés formájában) azok számára, akik ezt igénylik. Elsősorban szabadon választható, fakultatív egyéni programokat ajánlunk, amelyekben mindenki maga dönthet a részvételről, illetőleg bármikor lehetősége van kiszállni vagy újra bekapcsolódni.
Takarodó
Egy jól sikerült program csúcspontját követően a felpörgött hangulatban lévő gyermekek azonnali ágyba kényszerítése gyakorlatilag lehetetlen feladat. Ezért szükséges hosszabb időt tervezni a hangulati és teljesítménygörbe leszálló ágát jelentő szakaszára, amíg az – persze egyéni tempóban és módon – eléri a nyugalmi állapotot, azaz a gyermek elálmosodik.
Mennyi időre van szükség ehhez? Ez nagyban függ az életkortól, de a pedagógusok tudatos tevékenységével befolyásolható, lerövidíthető ez az idő. 60 percnél rövidebb időszak csak ritkán elegendő. Fontos, hogy ne engedjünk újabb felszálló ágat kialakulni, azaz törekedjünk arra, hogy lassan, fokozatosan csendesedjenek el a gyermekek. Időt kell biztosítani a rendezett, higiénikus tisztálkodásra, de ez nem jelentheti a buli folytatását a zuhanyzóban.
A napközbeni erős érzelmi hatásokat, élményeket muszáj feldolgozniuk a gyermekeknek. Érzelmi szükségletük van a napot záró – gyakran éjszakába nyúló – beszélgetésekre egymás között éppúgy, mint velünk. Ilyenkor az őket körülvevő szeretetteljes gondoskodás biztosítja számukra az érzelmi biztonságot, hiszen ebben az időben van leginkább szükségük a szülői gondoskodást kiváltó törődésre, simogatásra, betakargatásra, néhány nyugtató szóra. Nemcsak kicsiknél, hanem a nagyobbaknál is beválik ilyenkor az esti mese, gitáros éneklés vagy csendes beszélgetés is. Arra kell törekedni, hogy az ébren lévők ne zavarják az alvókat. Sokáig lehet beszélgetni a közös helyiségekben és közösségi terekben, de ne engedjük hangoskodással és semmilyen tevékenységgel zavarni azokat, akik már elcsendesedtek.
Rossz szokás a nem alvó gyermekek büntetése. Békaügetéstől még soha senki sem aludt el. Bármiféle fizikai erőkifejtéssel járó tevékenység a teljesítménygörbe ellaposodása helyett egy újabb felfelé ívelő szakaszt nyit meg. Az ilyen jellegű – félig büntetésnek, félig elfárasztásnak szánt – fizikai tevékenység abszolút idejétmúlt dolog, és csupán pedagógiai eszköztelenségünket bizonyítja. Ne használjunk ilyet!
5. Étkezések
Az otthontól való huzamosabb távollét fokozott fizikai-pszichikai megterhelést jelent. Ebből a szempontból az étkezéseknek kiemelt szerepe van, a gyermekeknek itt kell feltöltekezniük, hogy továbbra is bírják ezt az összetett megterhelést. Elengedhetetlen az egyéni igények figyelembevétele: ki, mikor és mennyit eszik, mit hajlandó elfogyasztani (maradhasson az egyén saját döntése). Nem szabad erőltetni senki számára sem az időpontot, sem a mennyiséget, ezzel csak többet árthatunk, mint használunk. Ezen a téren is igen nagyok a kulturális különbségek, nekünk kell összehangolni a különféle szokásokat/igényeket, és kialakítani a mindenki számára elfogadható rendet.
Mikorra időzítsük az étkezéseket?
A főétkezések időpontjai legyenek állandóak, hiszen ez megszabja a napi cselekvés ritmusát. Nagyobbak számára – ha a konyha megfelelően rugalmas, és az étkező nagysága is lehetővé teszi – érdemes módot találnunk arra, hogy ez az időpont inkább egy hosszabb időtartam legyen, amin belül az adott étkezés elvégezhető (pl. ebéd 12.00 és 13.00 között).
Az étkezések időpontjainak megválasztásában a program egészét kell figyelembe venni. A várható ébredés és a reggeli felszolgálásának kezdete között ne teljen el túl sok idő, de maradjon idő a saját tempójú ébredésre; az ebéd ne legyen túl közel a reggelihez, és ne legyen túl távol a vacsorától, a vacsora ne legyen nagyon korán, mert akkor éhesek lesznek a nap végére. A leggyakoribb a napi háromszori étkezés, ami azonban az esetek döntő többségében nem elégséges. A kicsik számára azért kevés, mert egy-egy étkezés alkalmával nem képesek nagy mennyiséget elfogyasztani, a nagyok számára meg azért nem elegendő, mert a fiatal, fejlődésben lévő szervezet nagyobb mennyiségű ételt igényel. Ezért célszerű tízórairól, uzsonnáról (pl. túró rudi, gyümölcs, briós, zsíros és vajas kenyér, gyümölcsös joghurt stb.) vagy valamiféle késői vacsorapótlékról (pl. egyszerű kis nassolnivalók) gondoskodni. Sajnos, azt kell látnunk, hogy a költségek tervezése gyakran még ennek is gátat szab. Ha van lehetőségünk ilyen kiegészítő étkezések biztosítására, akkor gondoskodnunk kell az élelmiszer megfelelő, biztonságos tárolásáról és az elfogyasztás kulturált körülményeiről.
Minőségi elvárások az étkeztetésben
Az étkezésekkel szembeni általános elvárás: legyen bőséges, egészséges és változatos, életkorhoz igazodó. Ahhoz, hogy valóban ilyen ellátást tudjunk garantálni (és nem magunk főzünk), akkor előzetesen kell az igényeket egyeztetni a szolgáltatóval. Megrendelőként lehetőségünk van előzetes egyeztetésre, kívánságaink, elvárásaink közlésére, azok szerződésbe foglalására. Ez többletfeladatot jelent, de a befektetett energia megtérül, hiszen ez lehet a későbbi vitás helyzetekben a hivatkozási pont. Nyáron nagyon fontos az állandó folyadékpótlás, ezért az étkezésekhez feltétlenül szolgáljunk fel innivalót, ha lehet, ivólevet, hideg vagy meleg teát. Egy-egy pohár forró tea jóleshet még a nyári hűvös hajnalokon is, vagy az éjszakai programok idején.
Amennyiben speciális étkezést igénylő, valamilyen tápanyagra érzékeny gyermeket táboroztatunk (pl. liszt- vagy tojásérzékenység, cukorbetegség, allergia), akkor ezt – a szülői értekezleten előzetesen felmért adatok alapján, személyi lapon feltüntetve – előre, írásban közöljük a szolgáltatóval, és mindvégig fordítsunk ellátására különös gondot.
Egyre jobban terjed a vegetáriánus étkezés szokása. Lehetséges, hogy mi magunk nem értünk egyet ezzel az étkezéssel, de nem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk akár egy vagy több táborlakó ezzel kapcsolatos igényeit, hiszen számukra ez alapvető jelentőséggel bír. Ha szükséges, ezt is jelezzük a szolgáltatónak. Gondolva a vallásos táborlakókra, pénteki napokra hústalan menüt állíthatunk össze, attól még az lehet tápláló, laktató. A büfé komoly gondot jelent az étkezések megszervezésében. Törekedjünk rá, hogy az értéktelen mű-élelmiszerek (pl. chips, édesség stb.) helyett valóban tápláló ételeket fogyasszanak, költséges vásárolgatás helyett lakjanak jól a megrendelt, előre kifizetett főétkezéseken. Az egyetlen hatékony megoldás erre, ha az étkezés utáni időszakra korlátozzuk a büfé nyitva tartását, de ehhez rendszerint a büfévezető rugalmassága is szükséges.
Az étkezés helyszíne
Az étkezés körülményeinek kialakítása, megteremtése a mi feladatunk is – természetesen az üzemeltetővel való együttműködésben. Pedagógiailag fontos, hogy követendő példát mutassunk a gyermekeknek a közösségi étkezésekben. Az étkezéseknek komoly közösségi-szocializációs szerepük is van, ezért nem lehet megkövetelni, hogy néma csendben fogyasszák el ebédjüket, vacsorájukat. Sokkal inkább a halk, másokat nem zavaró társalgás a cél. Az ülésrend kialakításának is ezt a célt kell szolgálnia; ha van rá lehetőség, akkor hozzunk létre kis létszámú asztaltársaságokat. Nagyobbaknál már egyáltalán nem kell ragaszkodni az állandó ülésrendhez – étkezhessenek azzal/azokkal egy asztalnál, akikkel az adott pillanatban a legjobban szeretnének. Az étkezés tempója igazodjon az egyén igényeihez, hacsak szigorú turnusváltás nem követeli ezt meg, akkor lehessen kicsit beszélgetni, ücsörögni, emészteni, ejtőzni az étkezés után. Az étkezések menetét ne zavarjuk meg információk közlésével vagy hirdetésekkel!
Saját főzés
Ha nem rendeljük meg az étkezést, hanem saját magunk főzünk, akkor az ÁNTSZ előírásainak betartása – a beszerzés, a raktározás, a melegítés, a tálalás, a mosogatás, az ételminták tárolása és az ételmaradék kezelése – teljes egészében a mi felelősségünk. Ezt csak képzett és tájékozott szakember segítségével szabad vállalni.
6. Tisztaság és higiénia
A tábor teljes ideje alatt folyamatosan gondoskodnunk kell a tisztaság megőrzéséről és a higiéniai feltételek megteremtéséről. Az ezzel kapcsolatos intézkedések nem tűrnek halasztást, késedelmet. Ez az üzemeltető és a táborszervezők közös felelőssége.
Közös helyiségek
A szobák, hálóhelyek takarítását legtöbbször a táborlakóknak maguknak kell megoldaniuk. A szemét ürítését, a naponta legalább kétszeri szellőztetést, a ruhák és a személyes felszerelés rendben tartását, az ágynemű felhúzását, az ágyak napközbeni bevetését vagy letakarását követeljük meg, és ellenőrizzük, hogy ez valóban megtörténjen mindenkinél. Az ellenőrzésen sokat segíthet valamiféle jól kitalált játékos tisztasági verseny. A közös helyiségeket rendszeresen, akár naponta többször is takarítani, szellőztetni kell, valamint gondoskodni kell a lezajlott programok utáni rendrakásról.
A szabadtéri területeken is rendszeres rendrakásra, szemétszedésre van szükség, az összegyűjtött szemét a lehető legrövidebb időn belül kerüljön ürítésre, elszállításra. A mosdóhelyiségeket, WC-ket folyamatosan lássuk el WC-papírral, szappannal, biztosítsunk kéztörlőt. Ezen helyiségek takarítása, rendben tartása különleges odafigyelést, fokozott ellenőrzést követel.
Sátras elhelyezésnél nomád körülmények között, illetve pottyantós vécé használata esetén Neomagnol fertőtlenítőszeres kézmosás ajánlott. Ez egy kirakott lavórral megoldható, amelybe vizet töltünk, és ebben feloldjuk a fertőtlenítő tablettát.
Személyes higiénia
Minél fiatalabb korosztállyal táborozunk, annál nagyobb figyelmet kell fordítanunk az alapvető higiéniai szabályok betartására. Ezek a következők:
- Rendszeres fürdés, fogmosás.
- Étkezések előtti kézmosás.
- Tisztaruha-váltás, külön hálóruha használata, a szennyes elkülönített tárolása.
- A kócos hajak megfelelő karbantartása, kifésülése, copfba kötése.
- WC-használat ellenőrzése, mivel gyakori, hogy idegen helyen a gyermekek nem produkálnak székletet, ami sokszor okoz hasfájást. Szükség esetén adjunk természetes hashajtó hatású élelmiszert, például lekvárt. Ha a probléma továbbra is fennáll, forduljunk orvoshoz.
- Naponta kullancsellenőrzés, amit a nagyobbak egymásnak is megtehetnek.
Sajnos néha az egészségügyi alkalmasságot igazoló papír ellenére is lehet találkozni hajtetűvel. Ilyen esetekben a további fertőzés megakadályozása érdekében használni kell a gyógyszertárakban kapható szereket; ilyen például a NIX, melynek a hajmosás után körülbelül egy hétig – az ismételt fertőzések ellen is – van védőhatása.
7. Baleset-megelőzés
Minden magára hagyott, unatkozó csoportban nő a rendetlenség – így a baleset veszélye is. Ha a gyermekeket elfoglaljuk és a megfelelő biztonsági szabályokat betartjuk, akkor a legfontosabbakat megtettük a balesetek megelőzéséért. A várakozó, unatkozó gyermekek előbb-utóbb veszélyes tevékenység után néznek; mivel ezt leggyakrabban titokban teszik, így ha baj történik, a segítség is késve érkezhet.
A balesetek megelőzése állandó feladatot jelent, nem csupán az előkészületek idejére ad munkát. A tábor során keletkező balesetveszélyes helyek azonnali elkerítésére, javítására gondot kell fordítani. A cél a baleset lehetőségének minimálisra csökkentése.
Az elsősegélydobozt mindig teljesen felszerelt és feltöltött állapotban kell tartani, a benne lévő anyagok és eszközök más célra nem használhatók fel, még szükségmegoldásként sem (pl. a pólyák/az olló/a géz nem használható jelmezkészítéshez vagy a kézművesműhely anyagainak, eszközeinek pótlására).
8. Speciális egészségi állapotú gyermekek a táborban
Nevelői felügyelettel és a gyermek önállóságára, felelősségére építve kell együttműködést kialakítanunk annak érdekében, hogy ne forduljon elő semmilyen nem kívánt esemény. A legfontosabb, hogy előzzük meg azokat a szituációkat, amik kellemetlenséget okozhatnak. Ne hozzuk a gyermeket olyan helyzetbe, amitől egészségügyileg tiltva van, ellenőrizzük a gyógyszerszedést, ha kell, az adagolást is.
9. A táborvezetők biztonsága
A lebonyolítás során azonban nem csak a gyermekek fizikai biztonságáért felelünk. Ahhoz, hogy az irányító csapat tagjai a legmagasabb szinten teljesítsenek, magukra is ügyelniük kell, gondoskodva a rendszeres, nyugodt étkezésről, a tervezett beosztás alapján történő minőségi pihenésről. A sokszor éjszakába nyúló beszélgetések, program-előkészítő megbeszélések ellenére is nyíljon mód és jusson elégséges idő a feltöltődésre. Csak így lehet elkerülni, hogy a fáradtság, a stressz okozta feszültség túl nagy legyen. Pihenten mindenki nyugodtabban, megértőbben és türelmesebben képes kezelni a problémákat.
A vezetők étkezése lehetőség szerint a gyermekekkel együtt történjen. Biztosítsunk a vezetők számára is megfelelő személyes életteret. Ha megköveteljük a rendet, akkor nekünk magunknak is ragaszkodnunk kell ehhez.
Tilos az alkoholfogyasztás! Ha autóvezetéskor nem ihatunk, akkor a gyermekfelügyet során – ami legalább olyan veszélyes és kockázatos tevékenység – sem engedhető meg semmilyen esetleges tudatbefolyásoló szer használata.
Készítsünk ügyeleti beosztást a feladatok arányos elosztása céljából. Ha a vezetői létszám ezt lehetővé teszi, akkor egy felelős vezetőnek állandóan a táborban kell tartózkodnia. Lehetőség szerint tartsunk fenn autós ügyeletet is!
10. Mit tegyünk, ha lebetegszik egy gyermek?
Alapszabály: Beteg gyermeknek orvosnál a helye! Ha akár csak a gyanúja is felmerül annak, hogy valaki beteg, nem érzi jól magát, akkor a legrövidebb időn belül gondoskodjunk róla, hogy orvos elé kerüljön. Mindenkit – a leggyakorlottabb táboroztatót és családanyát is – óva intünk attól, hogy maga diagnosztizáljon, maga próbáljon meg kezelni bármilyen betegséget! Ennek a felelőssége senki számára nem vállalható. Az ezzel kapcsolatos döntéseket szakembernek, orvosnak kell meghoznia, senki más nem teheti meg helyette. A mi feladatunk, hogy mindenféle pánik nélkül a legrövidebb időn belül gondoskodjunk róla, hogy a beteg megfelelő orvosi ellátásban részesüljön.
Tábori körülmények között – orvosi utasítás nélkül – lázat mindenképp csillapítsunk: helyezzük előtérbe a fizikális lázcsillapítást, hűtést (hűtőfürdő), ezután adjunk a gyermek korának, testsúlyának és gyógyszerérzékenységének megfelelő lázcsillapítót, ne feledkezzünk meg a fokozott folyadékpótlásról sem.
11. Mit tegyünk, ha baleset ér egy gyermeket?
Baleset esetén még fontosabb a pánik elkerülése, a nyugodt, de gyors és határozott cselekvés.
Teendőink a sorrendiséget is figyelembe véve:
- HÍVJUNK SEGÍTSÉGET! Egyedül csak fél segítséget érünk.
- Gyorsan és határozottan TÁJÉKOZÓDJUNK, hogy mi is történt tulajdonképpen. Mi okozhatta a balesetet, vannak-e sérültek, ha igen, kik sérültek meg, hányan, és milyen típusú a sérülés.
- KERÜLJÜK A PÁNIKOT ÉS A PÁNIKKELTÉST! Az érdeklődő-lábatlankodó gyermekcsoportokat küldjük el!
- ELŐZZÜK MEG A TOVÁBBI KÁROSODÁST! A legrövidebb úton gondoskodjunk a balesetveszélyes helyzet megszüntetéséről, vagy legalább a baleseti helyszín elkerítéséről, hogy mások már ne kerülhessenek bajba. Mindvégig ügyeljünk saját testi épségünkre is!
- HELYEZZÜK NYUGALOMBA A SÉRÜLTET! FEKTESSÜK LE, RÖGZÍTSÜK!
- A HÁMSÉRÜLÉSEKET betadinos lemosás után fedő-, az ERŐSEN VÉRZŐ SEBEKET nyomókötéssel LÁSSUK EL! Ismerjük az artériás kompressiós pontokat!
- HÍVJUNK MENTŐT! (Telefonszám: 104, 112)
A sérült gyermek fájdalomcsillapítása elsősorban a rögzítéssel oldható meg, az általunk hozzáférhető fájdalomcsillapítók nem megfelelőek, ezért ne adjunk ezekből! A kórházba szállítás után a gyermek ellátásához gyakran szükséges altatást akadályozza a telt gyomor, ezért a sérülés után szájon át semmit ne adjunk, és jegyezzük fel az utolsó étkezés időpontját. Már az első napon hívjuk fel a figyelmet, hogy a legkisebb sérülést is jelentsék a vezetőknek. Azt, hogy egy sérülés kicsi vagy nagy, jelentős vagy jelentéktelen, ne a gyermekek, főleg ne maga a sérülést elszenvedő döntse el. Alapszabályként ugyanaz érvényes, mint a betegekre: a legrövidebb időn belül lássa orvos, és ne a táborszervező felnőttek állítsanak fel diagnózist. Ha szükséges, tétovázás nélkül hívjunk mentőt, érkezéséig az egészségügyi szabályoknak megfelelően lássuk el a sérültet.
Rendkívüli esemény esetén a tényállást jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Ez éppúgy szükséges a baleset-biztosításhoz, mint a későbbi vitás helyzetek elkerüléséhez. Fontos feladatunk a baleseti veszélyforrások kiküszöbölése. Ha már megtörtént a baj, tegyünk meg mindent, hogy ne ismétlődhessen meg újra; a veszélyforrást jelezzük az üzemeltetőnek, azonnali intézkedést kérve. A további hasonló események elkerülése miatt fontos, hogy beszéljük meg, dolgozzuk fel a gyermekekkel a történteket.
Köszönet
A cikk megírásában elengedhetetlenül fontos volt dr. Kassai Tamás, a Péterfy Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet Gyermektraumatológiai Osztály osztályvezető főorvosának közreműködése.
Kiemelt kép forrása: pixabay.com
A cikk szerzője Bányai Sándor az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, élmény- és kalandpedagógiai tréner, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense.
