Az egészséges életmód és az egészségtudatos magatartás egy többtényezős viselkedésforma vagy életstílus, amely olyan viselkedéselemekre épül, melyeket a családból és közvetlen környezetünkből hoztunk. Egészségünket fenntarthatjuk vagy akár javíthatunk is rajta, ha megvizsgáljuk, szükség esetén pedig megváltoztatjuk az életmódunkat, szokásainkat és gondolkodásunkat. A rendszeres testmozgás pozitív hatással van élettani folyamatainkra. Élettani előnyök mellett lélektani előnyök is megjelennek. A rendszeres fizikai terhelésre szervezetünk egésze a test és a lélek alkalmazkodásával válaszol.
Az egészségfejlesztés, egészségnevelés arra a feltételezett önfegyelemre kíván építeni, amelyben az egyén felelősséget érez az egészségi állapotáért, és ha megfelelő ismeretekkel rendelkezik, lemond a kockázati tényezőkről azok egészségkárosító hatása miatt (Gyöngyösi 2008).
A tápanyagok összetevői, azok funkciója
A táplálkozásra való tudatos odafigyelés megalapozza az egészséghez vezető utat. Az ember szerveinek, szervrendszereinek a működéséhez, életfolyamatainak biztosításához a szervezetnek energiára van szüksége, melyet a bevitt táplálékkal tudunk biztosítani.
Az energiamegmaradás törvénye – miszerint az energia nem vész el, csak átalakul –, az emberi szervezetre is igaz. Ha a felvett táplálékot a szervezet nem tudja hasznosítani, akkor elraktározza, főként zsír formájában.
A táplálék nemcsak mint energiaforrás fontos a szervezet számára, hanem a különböző sejtek felépítéséhez, a test anyagának folyamatos újjáépítéséhez és a testben zajló összetett kémiai folyamatokhoz is nélkülözhetetlen. A tápanyagok fajtái energiaforrásuk szerint: fehérjék, szénhidrátok és zsírok.
Fehérjékből épülnek fel testünk szöveteinek, sejtjeinek bizonyos részei; megtalálhatóak az izomszövetben, kötőszövetekben, belső szervekben, inakban, bőrben, hajban, körmökben. A fehérje szükséges az új szövetek növekedéséhez, felépítéséhez, fejlődéséhez, az anyagcsere-folyamatokhoz, valamint energiatermelő folyamatok üzemanyagaként is felhasználhatók. Fontos szerepük van a szövetek folyadékháztartásának optimális egyensúlyában, az oxigénszállításban, a vérkeringés szabályozásában és a sejtektől induló tápanyagszállításban.
A különböző zsiradékok az emberi szervezet legfontosabb energiaforrásai, melyek segítik a zsírban oldódó vitaminok felszívódását, állandó szinten tartják a testhőmérsékletet. Szükségesek a sejthártya felépítéséhez, egyes hormonok működéséhez, valamint a D-vitamin képződéséhez. A zsír mint energiaforrás fajlagosan több energiát szolgáltat az összes többi energiát adó tápanyagnál, tehát magasabb az energiasűrűsége és korlátlan a raktározhatósága (elhízás).
A szénhidrátok a szervezet alapvető energiaszolgáltatói. A szénhidrátok legfontosabb forrásai a gabonafélék (búza, korpa, árpa, köles, rizs, rozs stb.), valamint a zöldségek és gyümölcsök. A szénhidrát glikogénként az izmokban és a májban raktározódik, de csak csekély mennyiségben. A májglikogén feladata a vércukorszint megtartása nyugalmi állapotban és edzés közben egyaránt. (Bean 2000).
A szénhidrát-anyagcsere egyik legjelentősebb szabályozója a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon, amely fokozza a glikogén, a zsírok és a fehérjék felépítését, ezzel szemben gátolja azok lebontását.
Az inzulin három dolgot tesz a vércukorral:
- Kielégíti az azonnali energiaigényt azáltal, hogy a sejtekhez eljuttatja a vércukrot.
- Feltölti az izmokban és a májban lévő szénhidrátraktárakat.
- Minden fennmaradó felesleges vércukrot zsírrá alakít, melyet testzsírként tárol.
A táplálékot alkotó három legfontosabb csoporton kívül számos más anyagra is szüksége van a szervezetnek a normális működéshez, így a rostokra, vitaminokra és a különböző ásványi anyagokra. Az élelmi rostban gazdag ételek telítő értéke magas, ami egy esetleges diétában segítségünkre lehet. Vagyis az élelmi rostban gazdag étrend (gyümölcs, zöldség, teljes kiőrlésű gabonák, magvak) segít megőrizni szervezetünk egészségét (Tihanyi 2012).
Az egészséges táplálkozás lényege, hogy változatos, harmonikus, kiegyensúlyozott legyen és tartalmazza a szükséges tápanyagokat/vitaminokat, ezért fontosnak tartom kifejteni a helyes táplálkozás lényegét.
Táplálkozási szokások és a helytelen táplálékbevitel kockázatai
A táplálkozási szokások kialakulása már kisgyermekkorban megkezdődik, a serdülőkorúak táplálkozásában már inkább a jó szokások megerősítését, illetve ugyanekkora hangsúllyal a rossz szokások elhagyását kell megcéloznunk.
Különösen nagy gondot kell fordítani arra, hogy a fiatalok táplálkozása mind mennyiségileg, mind minőségileg megfelelő legyen, hiszen ebben a korban meghatározó jelentőségű a hormonrendszer, a csontrendszer, az izomrendszer fejlődése, ami megfelelő tápanyagok nélkül felnőttkorban egészségügyi problémákhoz vezethet.
Túlzott táplálékbevitel esetén előfordulhat, hogy a serdülők hirtelen hízásnak indulnak. Ennek kezelése is fontos, hiszen a fiatalkori kövérség egészségügyi, és nem utolsósorban komoly pszichés problémák forrása lehet. Ebben az esetben az érintett táplálkozását kell felülvizsgálni, és ezt össze kell vetni az egyén életmódjával és mozgásos aktivitásával. Ilyenkor nem a hirtelen fogyókúra a legjobb megoldás – az egyes tápanyagok elégtelen bevitelét eredményezheti –, mivel ez különösen káros lehet a fejlődésben lévő szervezet számára. Étrendünkben mindig szerepeljenek saláták, zöldségek, gyümölcsök és magvak.
Pszichológiai változások
Serdülőkorban az egyén nagy biológiai és lelki változásokon megy keresztül. A szervezet növekedésével (belső szervek és csontozat) átalakul a testösszetétel. Ezt a folyamatot lelki átalakulások is kísérik. Az énkép a serdülőkor végén magán viseli az egyén értelmi és érzelmi fejlődésének hatásait. Kialakul az egyén szándéka, cselekedete, reprezentatív önmaga. Ez egy hosszú folyamat, amelynek végén hatással lesz a mentális tulajdonságokra, majd az egyén pszichés világát építi fel. Az „én” (mint saját akarattal, céllal rendelkező egység) pszichológiai szempontból nehezen megfogható. Folyamatosan viszonyító és a viszonyításhoz használt támpontokat megváltoztató, sokrétű értékelési szempontnak kell megfelelni (Vajda 2006).
„Az identitás, az önazonosság az önreflexiónak az a felfogása, amely megpróbálja az énre és annak a környezetben elfoglalt helyzetére vonatkozó reflexiót együtt kezelni.” (i.m. 235). Az egyént a társadalmi hatások formálják, így alakul ki a személyisége, amely meghatározza későbbi életútját, életfilozófiáját, világnézetét és az abban elfoglalható szerepét. A serdülőkori identitásfejlődést meghatározza a gyermekkorban kialakult identitáselemek sokasága. A fejlődés eme szakaszában az egyén már aktívan és tudatosan részt vesz. Az egyén a társadalmi hatásokkal való interakció tapasztalatait saját énjének részévé teszi. Az identitásfejlődés meghatározó tényezői a gyermekkori védettség, bizalom, családi minta, környezeti hatások (i.m.).
Az önértékelés ingadozásai nem egyformák a fiatalok esetében, fiúknál és lányoknál különbséget mutat. A lányokra jellemző a nagyobb fokú bizonytalanság (pl. a partnerkapcsolatok terén), a siker vagy sikertelenség, a külsejükről alkotott kép megfeleltetése (Archer 1989).
Steinberg egyik tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a pozitív szociológiai körülmények hatással vannak az identitásra, mégpedig meghatározó az anyagi jómód, biztonság, iskolai sikeresség, a kulturális és/vagy vallási többséghez tartozás (Steinberg 1989, idézi Vajda 2006).
Az érzelmi függőség csökkenésére hatással van az értelmi fejlődés szintje, valamint az egyén saját tapasztalatainak, élményeinek összessége. A szülői, családi normatívák, értékelések és a reakciók sokaságán túl egyre jobban előtérbe kerül a serdülő kortársainak a véleménye, reakciói. Így létrejön a fokozatos érzelmi függetlenedés, a felelősségvállalás, ami az egyéniség kialakulásának a segítője (Vajda 2006).
Egészségkárosító magatartásformák
Az ifjúság egészségi állapota a népegészségügy szempontjából kiemelt kérdés. A legfontosabb egészségi állapotot meghatározó magatartási és életmódbeli elemek a gyermek- és serdülőkorban tapasztalt mintákhoz kötődnek. Az egészséges életmód fenntartásával kapcsolatos ismeretek befogadására ebben az életkorban sokkal fogékonyabbak az egyének, mint később. A legfőbb cél az egészségtudatosság erősítése, amely hozzájárulhat az egészségkárosító magatartásminták elkerüléséhez. A dohányzás, az alkoholfogyasztás és a drogkipróbálás leggyakrabban a középiskolások körében fordul elő, és ezek az egészségkárosító magatartásformák szorosan összefüggenek a káros stresszel, illetve a stresszfeldolgozási képességek hiányával. A nem megfelelő stresszfeldolgozás a lelki egyensúly felbomlásához vezethet, amelyet különböző szerekkel próbálnak oldani a fiatalok. Ezeknek a szereknek a legtöbbje ellazulást, felszabadultságot és boldogságérzetet kelt mesterséges anyagok bevitele által. Hatásmechanizmusukként a szervezet egészséges működése van művi úton leképezve, például az endorfintermelés, melyet az egészségtudatos életmód szerint sportolással, pozitív emberi kapcsolatokkal, meditáció hatására állít elő a szervezet.
Ahhoz, hogy az egészséges életmóddal kapcsolatos programokat hatékonyan tudjuk tervezni, szükség van az egészséggel, életvitellel kapcsolatos magatartási formák folyamatos megfigyelésére, ellenőrzésére (Sima – Pikó – Horváth 2006).
Kiemelt kép forrása: pixabay.com
A cikk szerzője Dorka Péter az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, testnevelés szakos középiskolai tanár
.Felhasznált irodalom
Antalfai Márta – Fazekasné Szekér Edit – Henter Izabella – Pápai Júlia (2003): Sport és táplálkozás: mit miért, mikor? Komárom-Esztergom Megyei Sportszövetségek Szövetsége Kiadó, Tatabánya.
Bean Anita (2000): Modern sporttáplálkozás. Gold Book Kft., Debrecen.
Buda Béla (1994): Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Animula Kiadó, Budapest.
Demjén Tibor (2006): Dohányzás megelőzési programok. Egészségfejlesztés, XLVII. évf., 1-2. szám, 7.o.
Frenkl Róbert (1999): A sporttudomány és a mentálhigiéné. In: Tomcsányi Teodóra – Grezsa Ferenc – Jelenits István (szerk.): Tanakodó. A mentálhigiéné elmélete, a mentálhigiénés képzés, mentálhigiéné az emberek szolgálatában. Párbeszéd Alapítvány, Budapest. 203-211.
Gyöngyösi Katalin (2008): Az iskolai egészségfejlesztés vizsgálata az étkezés alapján. Új pedagógiai szemle, 8-9. 164-173.
Sima Ágnes – Pikó Bettina – Horváth Judit Krisztina (2006): Középiskolások lelki egészségének, életmódjának és kockázati magatartásának vizsgálata. Egészségfejlesztés, XLVII. évf.,1-2. szám, 33-36.
Vajda Zsuzsanna (2006): A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon kiadó, Budapest.
