Az alábbiakban „A természettudomány tanítása” című szakmódszertani kézikönyvet és tankönyvet szeretnénk a figyelmükbe ajánlani.
I. Bevezetés
Ahhoz, hogy hatékony és reflektív pedagógiai munkát folytathassunk, elengedhetetlen a tanítási folyamatok, saját tanítási munkánk elemzése, pedagógiai szempontú megközelítése, függetlenül attól, hogy az tantermi vagy tantermen kívüli (pl. terepgyakorlati) színtéren keresztül valósul meg. A magas szintű kompetenciák rendszerének – mint a kritikai gondolkodás, kreatív gondolkodás, integrálókészség és problémamegoldás – fejlesztése nélkülözhetetlen, ezért szükség van olyan szakirodalmi gyűjteményre, amely integratív módon segít a természettudományi diszciplínák értelmezésében. Olyan tanulási környezetet szükséges teremteni, amely valós problémákat dolgoz fel, melyeket tanulmányozni vagy mechanizmus szintjén elemezni lehetséges, ennek színtere lehet a terepgyakorlat, melynek során kémiai, fizikai, biológiai és földrajzi ismeretek és tapasztalatok összegzése is meg tud valósulni.
II. Tételes szakirodalmi recenzió
Ahhoz, hogy a szakirodalmi feltárást tételesen be tudjuk mutatni, fontos megismertetni a keresési munkamenetet. Az első lépés a megfelelő kulcsszavak megtalálása, hiszen a valós problémaszituációt kell elemeznünk. Jelen vonatkozásban alkalmazott kulcsszavak: motiváció, interaktivitás, tanári kérdésfelvetés, tanulói aktivitás. A hatékony tanulást célzó műhelyfoglalkozások, a szaktárgyhoz kapcsolódó, esetlegesen tananyagba ágyazott tanítási módszerek és eszközök a terepgyakorlatokhoz köthetőek kell legyenek.
A vonatkozó szakirodalom, melynek recenziója jelen munkában valósul meg: A természettudomány tanítása, Szakmódszertani kézikönyv és tankönyv, szerkesztette: Radnóti Katalin, Mozaik Kiadó, Szeged, 2014.
Be kell látnunk, hogy a tanítás alapjai azonosak, a módszertani formák megválasztása az egyes tantárgyakban azonosak, alkalmazásuk adaptálásában lehet differencia. Hatékony tanulási tevékenységre összpontosító műhelymunkát kell folytatnunk terepgyakorlatok során is, melynek színtere a természetes, illetve a mesterséges környezet. A könyv azért hasznos, mert jól szemlélteti, hogy a legtöbb összetett probléma – így a pedagógiai problémák is –, többnyire közös séma mentén jól kezelhető. A legtöbb összetett probléma ugyanazokkal az alaplépésekkel oldható meg. Ha már kiválasztottuk azt a témát, problémát, amivel foglalkozni szeretnénk, meg kell fogalmaznunk a problémát, ha azt teljességében kívánjuk megérteni. Amikor több nézőpontból is megvizsgáltuk a problémát és teljes mélységében megértettük, gondolkodhatunk a lehetséges megoldásokon.
Szükséges azon komplex problémáknak az elemzése, értelmezése, amelyek több tudomány együttes alkalmazásával érthetők meg; ez azért is lényeges, mert a megoldások gyakorlatban való alkalmazását követelik meg a későbbiekben. Fontos, hogy megoldási lehetőségeket keressünk, esetleg gondoljuk újra azokat. A végső lépés a gyakorlatba való beépítés a várt eredmény elérése érdekében. Ehhez segítséget ad a problémamegoldás ötlépcsős folyamata, ahogyan ez az alábbi ábrán látható.
A problémamegoldás ötlépcsős folyamata
A szakirodalom, noha az egyes diszciplínák mentén tantermi tananyag feldolgozását segíti, a benne fellelhető ismeretek és módszertani lehetőségek miatt jól adaptálható terepi körülményekre, legyen az például egy kémiai kísérlet bemutatása – a könyv bemutatja azt, hogy miképpen lehet hatékonyan megvalósítani és elmagyarázni e tevékenységeket. Különösen hasznos ez a földrajzi témakörök kapcsán. Ez egy nagyon részletes könyv, mintegy 400 oldalas. Hasznossága abban rejlik, hogy az egyes alapdiszciplínák (biológia, földrajz, fizika, kémia) közös vonal mentén dolgozzák fel az egyes tananyagokat, amelyekből ötleteket lehet meríteni; a közös vonal pedig a természettudomány (környezetvédelem). Itt döntően az interaktivitáson van a fókusz, vagyis azon, hogy miképpen lehet a tanulókat hatékonyan bevonni a tanulási folyamatba. Az interaktív előadások jellemzői: figyelemfelkeltő kérdések dominanciája, életteli előadás, rendszerezés, cselekedtetés. Külön kiemelendő, hogy a biológiai diszciplína az ökológia szemszögéből interpretálja az ismereteket, mely a terepgyakorlatok szemszögéből kruciális. A bioszférát alkotó életközösségek megismerése és védelme ugyanis csak az ökológiai alapfogalmak tudatos alkalmazása által válik lehetségessé.
Problémamegoldási tervet lehet készíteni a szakirodalom segítségével terepgyakorlatokhoz kapcsolódóan.
| Gyermeki aktivitás fokozása (terepgyakorlatba integráltan) | Interaktív kérdések (követelmények: rövid, tömör, nyelvtanilag helyes megfogalmazás, gondolkodtató jelleg). |
|---|---|
| Munkaformák megválasztása (minél változatosabb munkaformák a hatékony műhelymunka optimalizálása érdekében) Munkaformák, melyek továbbgondolását indukálja a szakkönyv: 1. Ablak. Egy nagyméretű papírlapot 4+1 részre osztunk, az egyes részeket megszámozzuk 1-4-ig, a középső rész üresen marad. A megfelelő számmal ellátott részbe jegyzi fel a csoport azt a véleményt/tulajdonságot/dolgot/tényt, amit az 1, 2, 3, 4 csoporttag gondol. A középső részbe a konszenzussal hozott csoportvélemény kerül. 2. Add tovább a mozdulatot! A csoport körben áll. A csoport egyik tagja bemutat egy mozdulatot, amit a többiek utánoznak. A játék addig tart, amíg mindenki sorra nem került. 3. Azonos – különböző. A párok egymásnak háttal ülnek, nem látják egymást, de beszélgetni tudnak. A pár mindkét tagja ugyanazt a képet kapja. A párok felváltva elmondják egymásnak, hogy mit látnak a képen, így próbálják megtalálni, hogy miben tér el a két kép. 4. Beszélő korongok. Minden diák meghatározott számú korongot kap. Ha valaki hozzá akar szólni, egy korongot le kell tennie az asztal közepére. Addig senki sem kap újra szót, amíg a csoport minden tagjának a korongja az asztal közepére nem került. Akinek a korongja elfogyott, nem szólhat többé hozzá. 5. Diák-kvartett. A csoportokban a diákok A, B, C, D jelet kapnak, a csoportok pedig nevet vagy számot. A tanár vagy egy diák feltesz egy kérdést. A csoport megbeszéli a választ. Valaki kihúzza, hogy melyik jelű tanuló melyik asztalnál válaszol. Akinek a betűjelét és csoportnevét kihúzták – megmondja a választ. 6. Feladatcsere. Minden diák kitalál egy ismétlő kérdést, amelyet felír egy kártyára. A választ a kártya másik oldalán tünteti fel. A csoportok kicserélik a kártyákat. Csoportválasz: az első diák felolvassa a kérdést, válaszolnak rá, ellenőrzik a kérdésfeltevők válaszát, ha nem egyezik, kiegészítik a kártyán lévő szöveget. A kártyacsomag tovább is küldhető, vagy visszakerülhet a kérdésfeltevőhöz. 7. Felfedező riporter. A csoportok különböző környezeti problémán dolgoznak, miközben egyikőjük a többi csoporttól hasznos információkat gyűjt. Az információkat gyűjtő személy a felfedező riporter, aki ezen információk segítségével értelmezhetővé teszi a vizsgált témaköröket csapattársai számára. 8. Szakértői mozaik. A csoporttagoknak A, B, C, D jeleket osztunk ki. Minden csoport más-más témát dolgoz fel, és plakátot készít belőle. Összeülnek az azonos betűjelek, és asztaltól asztalig vándorolnak. Mindig az magyaráz a többieknek, aki az adott plakát készítésében részt vett. 9. Igaz – hamis. Minden csoport megfogalmaz egy állítást. A csoportok eldöntik igaz-e vagy hamis az adott állítás. Egy kijelölt tanuló felfelé (👍) vagy lefelé mutató hüvelykujjal (👎) közli a döntésüket. 10. Kétoszlopos következtetés. A tanár két kifejezésre gondol, melyeket a diákoknak párhuzamosan kell kitalálniuk rákérdezés segítségével. A csoportok 3-3 korongot kapnak, melyeket egyesével be kell adniuk, ha rákérdeznek a kifejezésre. A tanár 1-1 segítő szót ír a táblára, melyek logikai kapcsolatban vannak a kigondolt kifejezéssel. Minden szó felírása után lehetőséget ad a csoportnak a rákérdezésre, mely lehetőséggel tetszés szerint élhetnek, de összesen 3 lehetőségük van. 11. Kíváncsi kocka A, B, C, D jelek kiosztása a csoportban. „A” dob, „B” kérdez, „C” válaszol, „D” ellenőriz. A következő körben a szerepek továbbadódnak. A gyerekek körben ülnek. A feladat lényege, hogy a dobó játékos dob. A kockán hívószavak, kifejezések (pl. értékeld, írd le, asszociálj, hasonlítsd össze, alkalmazd, elemezd, stb.) vannak. Ezekhez a hívószavakhoz kapcsolódóan kell a „B” játékosnak kérdezni, a „C” játékosnak válaszolnia kell egy olyan globális problémára, amit a játékkör elején a játékvezető meghatározott. A „D” szereplő ellenőrzi a „C” játékos válaszát. Helyes együttműködés esetén a szerepek újbóli kiosztásra kerülnek, és a játékvezető egy új, globális problémát fogalmaz meg. 12. Költs el egy húszast! Minden gyermek húsz forint értékben játékpénzt kap (5 forintos, 4 forintos, 2 forintos, 1 forintos értékekben). A javaslatokat, választható lehetőségeket jól látható és hozzáférhető helyre kirakjuk. Mindenkinek legalább két javaslatot kell támogatnia tetszőleges mértékben. A végén összeszámoljuk, melyik javaslat kapta a legtöbb szavazatot. 13. Gömbölyű akvárium. Néhány résztvevő egymással szemben, kis körben kezdi a munkát, a többiek a kis kört körbevéve egy nagy körben figyelik a beszélgetést, és amikor be szeretnének kapcsolódni, helyet cserélnek egy belső körben ülő társukkal. Így mindenkinek lehetősége van arra, hogy hozzászóljon a témához, egyszerre lehet kívülálló és bennfentes is egy adott szituációban. |
III. Összegzés
Az oktatás-tanulás cselekvő jellegét kell hangsúlyozni, vagyis ez alapvetően az a műveltség, az a képesség, amely segítségével érzékeljük és értelmezzük az egyes rendszerek viszonylagos egészségét, egységét, és ennek megfelelően hajtunk végre tetteket e rendszerek fenntartása, megóvása, helyreállítása érdekében. Ennek színtere a terepgyakorlat, amelyhez számos forrásból kell inspirációt gyűjteni, így a jelen ajánlott könyvből is. Az ismeretek felépítése dolgok és események megfigyelésével kezdődik. Mivel a fogalomalkotás agyunk belsejében zajlik, a gyermekeknek számos lehetőséget kell biztosítani konkrét dolgok és folyamatok megfigyelésére abból a célból, hogy megtanulják a helyes fogalmak kialakítását.
Kiemelt kép forrása: pixabay.com, beágyazott képek forrása: mozaik.info.hu
A cikk szerzője Dr. habil Radács Marianna az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, SZTE JGYPK Környezet-biológia és Környezeti Nevelés Tanszék habilitált docense.
