Bevezetés
A gyermekek olykor kegyetlenek tudnak lenni egymással. Az agresszió, a bántalmazás nemcsak az iskola falain belül jelenik meg, hanem a nevelés-oktatás minden színterén jelen van. A gyermekek közötti konfliktusok megjelenhetnek a játszótéren, edzésen és a táborokban is. A mi feladatunk felismerni és mérlegelni, hogy mi az, ami még belefér az ugratás, a tréfa, az ártatlan beavatási szertartás kategóriájába, és mi az a pont, amikor már nem hagyhatjuk, hogy egymás között rendezzék nézeteltéréseiket, hanem közbe kell avatkoznunk. Közbeavatkozáskor tisztában kell lennünk azzal, hogy azt hogyan, milyen módszerekkel tegyük. Jelen írásommal röviden ismertetném a bántalmazás alapvető elméleti és gyakorlati ismereteit, amelyekkel megelőzhetjük, felismerhetjük, illetve kezelhetjük a felügyeletünkre bízott gyermekeket érő bántalmazásokat. Külön kitérnék a sajátos nevelési igényű gyermekeket érő hátrányos megkülönböztetésre, az előítéletekre és a leggyakoribb konfliktusokhoz vagy bántalmazásokhoz vezető utakra is.
Mi az a bántalmazás?
A magyar szakirodalom mindenhol iskolai zaklatásként, iskolai bántalmazásként említi azt a jelenséget, amit az angol nyelvű szakirodalmak egyszerűen bullyingként fogalmaznak meg. A magyar nyelvű kifejezések mintha arra utalnának, hogy az ilyen jellegű erőszakos cselekedetek a gyermekek között csak az iskolában fordulhatnának elő, pedig ez koránt sincs így.
A téma nemzetközi szakértője, Olweus (1999. 717. o.) definíciója szerint „a diákot zaklatás vagy elnyomás éri akkor, ha ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek teszi ki egy vagy több más diák”. A bántalmazás jelenthet verbális agressziót (pl. csúfolás, kiabálás), testi agressziót (pl. verekedés, lökdösődés) vagy szociális bántalmazást (pl. kiközösítés). Bizonyos körülmények között akár egyetlen nagyobb mértékű incidenst is lehet zaklatásnak tekinteni, de a definíció alapján ahhoz, hogy zaklatásnak minősítsünk egy jelenséget, a negatív cselekedetnek ismétlődően és hosszú időn keresztül kell fennállnia (Nagy – Körmendi – Pataky 2012). Annak ellenére, hogy a tábori körülmények csupán pár napig, egy hétig tartanak, de ez a pár nap olyan intenzív az ébren töltött időbeli együttlétet tekintve, hogy tulajdonképpen egy sajátos, sokszor legalább részben a résztvevők alkotta szabályokkal működő, időben és térben határolt minitársadalom épül fel, amelyben a korábbi szerepek fontossága lecsökken (Nagy 2018.). Ha a zaklató magatartás ennek az intenzív időtartamnak többségi részében fent áll – annak ellenére, hogy ez csak pár napot jelent –, azt már bántalmazásnak tekinthetjük.
Bántalmazás vagy konfliktus? Kik a bántalmazás szereplői?
Ahhoz, hogy a kialakult helyzetet megfelelően tudjuk kezelni, tisztában kell lennünk, mi a különbség a bántalmazás és a konfliktus között, valamint ismernünk kell a bántalmazás szereplőit. Minden bántalmazásnak három ismérve van: a szándékosság, a rendszeresség és az erőfölénnyel való visszaélés. A hétköznapi konfliktussal szemben a bántalmazásban nincs valós indok, ez csak egy eszköz arra, hogy a bántalmazó megszerezze a hatalmi fölényt a közösségben (Nagy – Körmendi – Pataky 2012). A konfliktus esetleges, alkalomszerű, nem előre megtervezett, ugyanis a pillanat hevében bontakozik ki.
A bántalmazási folyamatnak három szereplője van: a bántalmazó (zaklató), az áldozat és a szemlélők (szemtanúk). Az, hogy kiből válhat potenciálisan áldozat vagy épp bántalmazó, nagyon sok mindentől függ; jelen helyzetben inkább az úgynevezett szemlélők szerepét emelném ki, akik végignézik, és ezzel végig asszisztáljak a bántalmazást, mert a bántalmazó valójában nekik produkálja magát, az ő elismerésükre vágyik. Ha megadják neki ezt az elismerést, a bántalmazó számára az adott viselkedés presztízst, az elfogadottság érzését jelenti, törekedni fog annak fenntartására, ezt pedig a bántalmazó viselkedés ismétlésével fogja elérni. Ha azonban a közösség elutasítja a bántalmazást, a bántalmazó felhagy ezen viselkedésével, mert nem érte el vele, hogy a közössége elfogadja (Kissné – Horgász 2013). Éppen ezért elsősorban a szemlélőkben kell tudatosítani, hogy fellépjenek és leállítsák a bántalmazót.
Hogyan előzzük meg és kezeljük tábori helyzetben a bántalmazást?
A tábori lét lehetőség a résztvevők számára, hogy tiszta lappal kezdhessenek. Egy ismeretlen, új szempontok szerint szerveződő közegben nem számít, hogy ki jó matekból vagy kinek vannak tanulási nehézségei. A gyermekeknek lehetőségük nyílik, hogy a tábori tapasztalataik valamelyest ellensúlyozzák az iskolában szerzett negatív visszajelzéseket, és megtapasztalják, hogy nem eredményeikért, hanem önmagukért fogadják el őket. A táborozók megélhetik a sokszínűséget, és toleranciát, elfogadást tanulhatnak (Borda és mtsai 2018). Persze, ez csak az egymás számára ismeretlen gyermekekből szerveződő táborokra lehet igaz. Ha már egy korábban (pl. iskolában, edzésen stb.) kialakult közösség kerül tábori környezetbe, ők hozzák magukkal megszokott szerepeiket, nézeteltéréseiket és valószínűleg a bántalmazás is folytatódni fog.
Nézzük meg, hogy mi mindent tehetünk, hogy a tábori lét alatt megelőzzük, illetve kezeljük a bántalmazást!
1. Biztonságos légkör
Ahhoz, hogy a bántalmazást hatékonyan felismerhessük és kezelhessük, elengedhetetlen egy biztonságos és átlátható légkör megteremtése. Létre kell hoznunk egy olyan közeget, ahol a gyermekek jelzéseit egy esetleges zaklatással kapcsolatosan nem bagatelizáljuk, de nem is túlozzuk el. Ahol az egyéni hozzászólásokat komolyan vesszük, azok gondolatébresztőként szolgálnak a többiek számára, ahol a kommunikáció mintázatai következetesek, és ahol az együttműködés jellemző (Kissné – Horgász 2013). A biztonságos légkörben, ha a jelzések nyomán értesülünk a bántalmazásról, nem a büntetés mellett döntünk megoldásként, hanem az ún. resztoratív vagy helyreállító technikát választjuk, amikor a bántalmazó jóváteheti, amit elkövetett, ugyanis a büntetés nem állítja meg a bántalmazót, csak leleményesebben csinálja majd. Fontos, hogy megértse tetteit, azok hatását másokra és saját magára nézve – csak így tudja majd valamennyire helyrehozni azt, amit tett.
2. Szociális szabályok közös lefektetése
A gyermekek azokat a szabályokat fogják a legnagyobb valószínűséggel betartani és társaikkal is betartatni, amiket ők maguk hoztak. A bántalmazás sokkal eredményesebben előzhető meg, ha az ezzel kapcsolatos szabályokat maguk a gyermekek fogalmazzák meg. Érdemes a tábor alakulásakor egy házirendben minimális pedagógiai vezetéssel lefektetni az egymás tiszteletével, elfogadásával és a toleranciával kapcsolatos szabályokat, kihangsúlyozva, hogy csak akkor tudjuk egy csapatként végigcsinálni ezt a pár napot, ha összetartunk, elfogadjuk egymást, és ebbe a széthúzás, a kiközösítés, a bántalmazás nem fér bele.
3. Természetes vezetők megtalálása
A természetes vezetők szerepe kulcsfontosságú a bántalmazás megelőzésében (Twemlow – Sacco 2012). Legfőbb jellemzőjük a jó mentalizációs képesség és az altruizmus, azaz könnyedén beleélik magukat mások helyzetébe, átérzik gondolataikat, és mások védelmének, szükségleteinek kielégítése érdekében hajlandóak saját igényeiket háttérbe szorítani. Jó eséllyel már a közös szabályalkotáskor, vagy a táborba való berendezkedés során kiszúrhatjuk a természetes vezetőket. Általában olyan gyerekek, akik közösségért belső motivációból cselekszenek, akik társaikat lelkesíteni, motiválni tudják, és kiállnak a fontos jogi és erkölcsi értékek mellett (Kissné – Horgász 2013). Az ő segítségükkel lehet a legkönnyebben megvalósítani, hogy a bántalmazó gyermek ne kaphassa meg a közösség részéről azt a fajta elismerést, ami ösztönözné bántalmazó viselkedésének ismétlésére.
4. Programok, ahol mindenki megmutathatja magát
Hatékony eszköz lehet a kirekesztés megelőzésére, hogy a peremhelyzetű résztvevők olyan feladatot, szerepet kapnak, ahol erősségeiket tudják megmutatni (pl. testi ügyesség, jó kommunikációs készség), vagy valami olyan korlátozott erőforráshoz juttatjuk (pl. ő oszthat jutalmakat, versenybíró lehet), aminek köszönhetően pozitív irányba módosulhat csoportbeli helyzetük. Hasznos lehet a különböző munkaformák folyamatos változtatása, hiszen a páros, kiscsoportos, nagycsoportos helyzetekben más-más lehetőségük nyílik a gyerekeknek egymás megismerésére és új kapcsolatok kialakítására (Borda és mtsai 2018).
5. Beszélgetések
A beszélgetés a bántalmazó szituáció kezelésében elengedhetetlen eszköz. Fontos beszélni az áldozattal: tudatosítani benne, hogy a kialakult helyzet nem az ő hibája, és hogy valamelyest helyreállítsuk önértékelését. Fontos beszélni a bántalmazóval, hogy megérthessük, mi zajlik benne, és hogy ő is megérthesse, mi zajlik abban, akit ő bánt. A helyzet feloldásaként sose válasszuk a nyilvános megszégyenítést (pl. mindenki előtt kérjen bocsánatot), ne prédikáljunk, helyette kérdezzünk és vezessük rá arra, hogy maga vonhassa le a következtetéseket. Amikor már mindenki lehiggadt, remélhetjük, hogy az általa kimondottak majd meghozzák a várt változást.
Fogyatékos gyermekek a táborban
A fogyatékos gyermekek nagyobb eséllyel esnek bántalmazás áldozatává, mint tipikus fejlődésmenetű társaik. Külső jegyeik, speciális igényeik stigmatizálhatják a táborozót, ezzel pedig könnyen csúfolódás, kiközösítés, ugratások áldozatává válhat. A stigmatizáció csökkenthető (talán el is kerülhető), ha az egyéni bánásmód nem kiváltságként, hanem a tábor inkluzív szemlétében jelentkezik. Érdemes a fogyatékos gyermekek másságát természetesen kezelni. Ehhez legelőször olyan környezetet kell teremteni, ahol speciális szükségleteik kielégítése nem ütközik akadályokba, nem éreztetjük velük vagy társaikkal a hiányosságokat, akadályokat, helyette minden tevékenységbe igyekszünk őket bevonni és az erősségeikre koncentrálni. A gyermekek természetüknél fogva kíváncsiak, ezért előfordulhat, hogy kérdéseik lesznek társuk fogyatékosságával kapcsolatban. Semmi esetre se tekintsük tabunak a fogyatékosságot, az csak egy tulajdonsága a gyermeknek, a képességbeli különbségek csak egyedivé tesznek minket. Használjuk ki ezeket a tanítási helyzeteket szemléletformálásra, adjunk egyszerű, világos, sajnálkozástól mentes magyarázatokat a személyiségi jogokat figyelembe véve. A válaszunk végén pedig világítsunk rá a fogyatékos gyermek valamilyen erősségére, pozitív vagy valamilyen velünk hasonló tulajdonságára (Borda és mtsai 2018).
Álljon itt néhány inspiráló példa:
Miért beszél Peti ilyen furán?
Peti szájizmai másképp működnek, mint a miénk, nem tudja őket úgy mozgatni, mint mi. De úgy tudom, nagyon ügyesen focizik. Remélem, egy csapatba kerültök majd a sorsoláskor, nagyon jól járnátok vele.
Zsófi lába miért ilyen pici?
Zsófi lába másképp nőtt, mint a tiéd. De láttad, milyen ügyesen úszott?
Andris miért ül kerekesszében?
Andris lába nem működik, a járás helyett így tud közlekedni. Gyere, kérdezzük meg, van-e kedve velünk UNO-zni!
A fogyatékosságtól függetlenül a fent említett, a bántalmazás megelőzésére és kezelésére szolgáló módszereket ebben az esetben is alkalmazhatjuk.
Kiemelt kép forrása: pixabay.com
A cikk szerzője Ladányi Lili az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, gyógypedagógus.
Felhasznált irodalom
Borda B. – Erdős B. – Nagy Á. – Trencsényi L. (2018): A táborozás szociális küldetése. In: Nagy Á. (szerk.): A komfortzónán is túl: A táborozás pedagógiája, szociológiája és kulturális antropológiája. Budapest, Neumann János Egyetem – Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely, Ifjúságszakmai Társaság.
Kissné V. M. – Horgász Cs. (2013): Békés Iskolák projekt. Az iskolai agresszió megfékezése és megelőzése. In: MENTÁLHIGIÉNÉ ÉS SEGÍTŐ HIVATÁS. Fejezetek az elmélet és a gyakorlat területeiről. 2013. Pécs, Pro Pannonia. 262-279.
Nagy I. – Körmendi A. – Pataky N. (2012): A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata. Debreceni Egyetem, Pszichológiai Intézet.
Nagy Á. (2018): A táborozás értelmezési kerete és a táborozáspedagógia mint neveléstudományi diszciplína. In: A komfortzónán is túl… Neumann János Egyetem; Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely; ISZT Alapítvány, Kecskemét, pp. 7-15.
Olweus, D. (1999): Iskolai zaklatás. Educatio, 4. 717–739.
Twemlow, S. W. – Sacco, F. C. (2012): Miért nem működnek az iskolai bántalmazás-ellenes programok – pozitív rezgések. Flaccus Kiadó, Budapest.
