1. A táborozás mint a kompetenciafejlesztés hatékony eszköze

A tábor olyan társadalmi esemény, amelynek meghatározott, közösségi célja van. Legfontosabb sajátossága, hogy tervezett, azaz térben és időben korlátozottan, célcsoportra irányulóan (korosztály, életkori sajátosságok, létszám), előre megtervezett forgatókönyv szerint, az előírt tartalmi (pedagógiai, esztétikai, közösségi) elvárásoknak megfelelő technikai feltételek között valósul meg.

Azoknak az elhivatott kollégáinknak szeretnénk segítséget adni a táborok szervezéséhez ezzel az írásunkkal, akik a szabadidejüket nem kímélve szerveznek gyermek- és iskolai táborokat. Azoknak, akik nemcsak azért szervezik, mert ez kötelező feladatuk, hanem mert táborozni, táboroztatni jó. Igaz, komoly és felelősségteljes munka, amely alapos előkészítést és megfelelő, tiszta motivációkat igényel. Bár tudjuk, hogy nem a saját örömünk a legfontosabb, de jó kedélyünk pozitív hatással van minden percünkre. A gyerekek megérzik lelkünk összes rezdülését, és ha azt látják, hogy mi örülünk, akkor ők is jobban fogják érezni magukat.

Egy tábor minden esetben együtt jár azzal, hogy a részt vevő gyerekekkel, fiatalokkal együtt kilépünk a jól ismert, megszokott kereteinkből, elhagyjuk „komfortzónánkat”, és egy olyan élettérbe érkezünk, amely kitűnő lehetőséget nyújt a tanulásra. Ez a tanulás mindenkitől jelentős testi és szellemi(!) erőfeszítést követel. Sokat profitálhatunk belőle, de természetesen ez egyfajta kockázatot is jelent. Kezelhető, vállalható, illetve megfelelő tervezéssel és szervezéssel kontrollálható ez a kockázat.

A tanórán kívüli ismeretszerzés egyik legfontosabb, leghangulatosabb színtere a táborozás, ahol megfelelő szervezés mellett a pedagógiai lehetőségek hallatlan mértékben kibővülnek. Elsősorban a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazására nyílik élményszerű lehetőségük a gyermekeknek, ami fontos, új motivációt jelenthet számukra. 

A táborokban könnyen megvalósítható tevékenységközpontúság azon gyermekek számára is lehetővé teszi, hogy sikerélménnyel gazdagodjanak, akiknek egyébként alapképességeik nem fejlettek, tanulási kulcskompetenciáik még nem alakultak ki véglegesen, nem jó a memorizálási képességük, nem tudnak szóban jól felelni, izgulnak, szegényes a szókincsük, vagy nem tudják jól leírni a gondolataikat. Ettől még ugyanolyan értékes emberek!

A táborban a gyermek saját cselekvésein, tevékenységein keresztül és a másokkal való együttműködésben juthat új ismeretek birtokába, sajátíthatja el a különböző készségeket és képességeket, melyek egyaránt szolgálják saját személyiségének szabad fejlődését és szocializálódását a társadalomba.

A tábor célja, hogy a résztvevőket kimozdítsa a komfortzónából a következő „fázis”, az úgynevezett „tanulási zóna” felé. Ez az élettér már lényegesen több energia befektetését igényli attól, aki ebben tartózkodik. A többletenergia-befektetés nagyobb figyelem, élénkebb reakciók, koncentráltabb odafigyelés, magasabb teljesítmény formájában jelenik meg, ezért ez az a helyzet, ami tanulásra, új megoldások keresésére alkalmas. Nagyobb nyitottság jellemzi, anélkül, hogy túl kockázatosnak éreznénk pozíciónkat. Ebben a szakaszban állunk készen új dolgok befogadására, kísérletezésre, korábban tanult készségek és jártasságok újszerű, kreatív alkalmazására, saját teljesítményünk határainak kitágítására. Többnyire hosszú távon is elviselhető, időnként azonban szükség van a komfortzóna nyújtotta pihentetőbb, feltöltődésre alkalmas pillanatokra is. 

Hogy egy-egy pillanatban ki milyen élethelyzetben van éppen, az függ az életkorától, korábbi tapasztalataitól, lelki beállítódásától, de legalább annyira társai hatásától is. Van, aki tökéletesen komfortosan érzi magát egy alacsony kényelmi fokozatú kulcsosházban, és van, aki fizikailag rosszul van tőle. Van, aki a legteljesebb koncentrációval uralja saját testét egy magas fa tetejére való felmászás közben, és leérkezve konstatálja magáról, hogy nem is tudta, hogy ennyire kitartó – tehát tanult valamit. És persze olyan gyerek is van, aki teljes pánikba esik, ha a reggeli kakaóját magának kell elkészítenie, nem beszélve annak a felelősségnek a súlyáról, amit társai ellátásának kötelezettsége ró rá.

A szervezők és a közreműködők legfontosabb feladata a biztonságos, befogadó és cselekvésre késztető környezet kialakítása, a háttérből irányítva és szervezve helyzetbe hozni és motiválni a gyermekeket, valamint segíteni őket a folyamatokra való reflektálásban. A feladat a helyes egyensúly megtalálása ezek között a helyzetek között, szolgálva ezzel a résztvevők tanulását, fejlődését, gyarapodását. A megfelelő tervezés sokat tehet azért, hogy megtalálható legyen a sokszor nehéz és bizonytalan út, de előzetes terveinket pillanatonként próbának veti alá a résztvevők aktuális lelkiállapota. A szervezőknek és közreműködőknek pedig állandó készültségben kell lenniük, hogy megfelelően tudjanak reagálni bármilyen előre nem tervezett helyzetben is.

2. A tábor közreműködői

Tábort sohase szervezzünk egyedül! A tábor egyszemélyi vezetője nemcsak a szakmai program megvalósításáért, nemcsak a pénzügyi keretek betartásáért, hanem a táborozók teljes és csorbítatlan biztonságáért, testi épségéért is teljeskörű felelősséggel tartozik.  A táborvezető egyszemélyben felelős, de nem egyedül kell megteremtenie azt!

A felelősségteljes és biztonságos feladatellátáshoz a legkisebb gyereklétszám esetén is minimálisan három fő jogképes és döntésképes felnőtt vezető (szervező) szükséges. Az első akár 6-8 fős gyerekcsoportra 3 felnőtt szervezővel számoljunk, onnantól kezdve minden 12-16 gyerekre két közreműködőt tervezzünk, speciális táborok esetében, illetve sajátos nevelési igényű gyerekek esetében lehetőleg még ennél is többet, de indokolt esetben és helyzetben van létjogosultsága az 1:1 gyerek-felnőtt aránynak is!

A továbbiakban szervezőknek nevezzük a tábor döntési jogkörrel bíró felelős vezetőit, és közreműködőknek a korlátozott döntési jogkörrel bíró, egyes részelemek megvalósításáért felelős munkatársakat.

A tábor sikerességének egyik kulcsfontosságú eleme, hogy olyan közreműködők vegyenek részt a munkában, akik pozitív hozzáállásúak, kreatívak, és szeressék annyira a közösséget, hogy hosszabb-rövidebb időre szívesen töltsenek időt velünk.

A személyi feltételek, felelősségi körök kialakítása, a táboroztató csapat összetartása és vezetése a mindenkori táborvezetőfeladata. Az egyes részfeladatok felelőseit a felkészülés során pontos feladatmegosztással kell egyértelművé tenni. A munka megosztásához a felkészülés folyamán mindenkinek meg kell értenie, hogy a felelősség közös! 

Állítsuk össze a szervezői csapatot! Már a tervezés korai szakaszától kezdve érdemes későbbi közreműködőket is bevonni a szervezés folyamatába. A szervezésben partnereink lehetnek a szülők, más pedagógusok, külső szakemberek, volt diákok. A szervezői csapat létszámát és – ha lehetséges – nembeli összetételét is szabjuk a célcsoporthoz (életkornak, létszámnak, gyakorlottságnak és szociális fejlettségnek megfelelően). 

Mindenképpen nevezzük ki a főszervezőt! Az ő feladata, hogy elejétől végéig összefogja és megszervezze a szervezéssel járó teendőket, valamint hogy egyszemélyben feleljen mindenért. De ez korántsem azt jelenti, hogy mindent neki kell csinálnia!

Ennek érvényesítésében nagyon fontos a csapatszellem; mindenkinek teljes értékű, felelős csapattagnak kell lennie, viselve és vállalva a felelősséget a saját területén. Vonatkozik ez a vezetőtől kezdve a szakmai vezetőkön át a felügyelő tanárokig, a visszatérő volt diákokig, vagy akár a konyhai kisegítő személyzetig. Csak az összehangolt tevékenység biztosíthatja a tábor zavartalan, eredményes lefolyását.

Szerencsésebbnek mondható, ha a vezetői csapatban mindkét nem képviselteti magát, mert nincs az a kislány, aki a hasfájását szívesen megosztaná egy férfival, és láttunk már kisfiút, aki nem engedte meg tanárnőjének a kullancsellenőrzést.

A közreműködők, akik az egyes részterületek működéséért, illetve az egyes foglalkozások konkrét lebonyolításáért felelnek. Feladatuk, hogy az előre elkészített, egyeztetett és közösen jóváhagyott tervek alapján kiszolgálják a táborozók szükségleteit, megtartsák a foglalkozásokat, betartatva a pénzügyi és időkereteket és a leírt szabályokat. A programok biztonságos megvalósításáért és a megvalósítás támogatásáért, valamint a programkínálat színesebbé tételéért felelnek. Közvetlenül támogatják a gyermekek táborbeli jelenlétét, ugyanakkor állandó és folyamatos felügyeletet biztosítanak. 

A közreműködők feladatait és tevékenységét a tábor jellegének megfelelően célszerűen kell kialakítani és megosztani. Erre vonatkozóan nehéz, csaknem lehetetlen minden táborra érvényes, általános érvényű felosztást megfogalmazni, a táborok specializáltsága, a különböző nevelési célok, az egymástól teljesen eltérő programok és a helyi sajátosságok miatt. Az egyes feladatkörök felosztását befolyásolhatja a résztvevők száma (5–20 fő, 20–50 fő, 50–100 fő, és 100 fő fölött), a résztvevők egymáshoz való viszonya (ismeretlenek, ismerősök, már jól működő közösség), a résztvevők életkora (alsósok, felsősök, középiskolások, felnőttek, vegyes), vagy speciális egészségügyi helyzete.

Bizonyosan meg kell találni az alábbi technikai területek felelőseit:

• Mozgósítás (reklám, propaganda, résztvevők és szülők tájékoztatása, jelentkezések nyilvántartása, visszaigazolása, gyerekek felkészítése, szállásbeosztás elkészítése).
• Utazásszervezés, szállítás, beszerzés, logisztika.
• Külső és belső kommunikáció, résztvevőkkel, szülőkkel és külső partnerekkel való kapcsolattartás, szülői értekezlet előkészítése, telefonos, személyes és írásbeli kapcsolattartás, köszönőlevelek eljuttatása.
• Regisztráció, adminisztráció, szerződéskötések.
• Pénzügyi tervezés és lebonyolítás (költségvetés elkészítése, pályázatok beadása, támogatók keresése, részvételi díjak beszedése, számlázás, pénzkezelés, elszámolások).
• Szállás, elhelyezés.
• Étkezések (étkezés, kiegészítő étkezések, hidegcsomagok, étlap-összeállítás, konyhai ügyeleti rendszer megszervezése).
• Technikai tervezés és lebonyolítás (közös felszerelés összeállítása, táborátvétel, -átadás, hangosítás, raktározás, az eszközök és anyagok kezelése).
• Dekoráció (plakátok, szóróanyagok elkészítése, a tábor kinézetének megtervezése, jelmezek elkészítése, emléktabló készítése).

Gondoskodnunk kell az alábbi szakmai feladatok teljes lefedettségéről és megfelelő ellátásáról:

• A tábor nevelési és oktatási céljainak meghatározása és folyamatos felügyelete.
• A tábor programjának kialakítása, megszervezése és lebonyolítása (tervezés, szervezés, előkészítés, egyes programok forgatókönyvének elkészítése, kelléklista összeállítása, az egyes programelemek lebonyolítása).
• A fizikai és pszichikai biztonság feltételeinek kialakítása és garantálása.
• A táboron belüli kisebb csoportok, közösségek vezetése, működtetése és felügyelete.
• Egészségügyi-biztonsági terület (higiéniai feltételek felügyelete, balesetmegelőzés, biztonság, és egészségügyi problémák kezelése, elsősegélycsomag összeállítása).

Természetesen más felosztás, más modell is elképzelhető, kialakítható. Lényeg, hogy ne osztatlanul, tagolatlanul és tervezetlenül történjen, hanem a szervezők hozzáértésének, energiáinak minél jobb kihasználásával! Ne hagyjunk minden feladatot a táborvezető nyakán, törekedjünk a kisebb részekre osztásra, és az egyes részfeladatok arányos felosztására!

A kiosztott feladatok koordinálása, ellenőrzése a legnehezebb és a legfontosabb vezetői tevékenység!

3. A közreműködők toborzása, mozgósítása

A toborzás-jelentkezés-kiválasztás folyamatát hozzá kell igazítani ahhoz a követelményhez, hogy a közreműködők létszámának elegendőnek kell lenni a tábor, vagy táborok igényeinek kielégítésére. 

A toborzás időzítését nehéz optimalizálni, hogy az se túl korán, se túl későn ne történjen. Vélhetően az év első hónapjai a leginkább alkalmasak erre. A tervezhetőség szempontja indokolja a korainak tűnő időpontot, ugyanakkor a táborig hátralévő relatíve hosszú időszak sajnos sok változást hozhat a jelentkezők életében – vagy csak egyszerűen a programnaptárjában, motivációjában. Ugyanakkor szükséges, hogy a jelentkezés a lehető legtöbb (de még befogadható), helytálló, aktuális, végleges és pontos információ birtokában történjen. A megfelelő számú jelentkezés begyűjtéséhez elegendően hosszú jelentkezési időszakra van szükség.

A toborzás célja a táboroztatásban tapasztalt és motivált személyek felkutatása és bevonása. Ennek megfelelően kiemelt jelentősége van a korábban jól teljesítő, a saját, korábbi táboraink alapján már megfelelő referenciákkal rendelkező munkatársak újbóli mozgósításának és aktivizálásának. Könnyen belátható, hogy sokkal gazdaságosabb és hatékonyabb, ha a munkatársak számottevő része már képzett, tapasztalt, a tábor működését és sajátságos belső viszonyait jól ismerő, azokon könnyűszerrel eligazodó visszatérő munkatárs. Az ő szerepük nélkülözhetetlen az új munkatársak szocializációja szempontjából is. Érdemes előre meghatározni a már megfelelő referenciákkal rendelkező munkatársak kívánatos létszámarányát az új közreműködők számához képest. 

Kérdés, hogy milyen módon, milyen eszközök használatával és mennyi erőfeszítést kívánunk tenni a korábban jól teljesítők, a többszörös résztvevők, a tavalyi elsőbálozók mozgósítására és megtartására, és mennyit a személyi összetétel megújítására. Kérdés, hogy milyen módon, milyen eszközök használatával és mennyi erőfeszítést kívánunk tenni a korábban jól teljesítők, a többszörös résztvevők, a tavalyi elsőbálozók mozgósítására és megtartására.

Alapjában véve három nagy csoportról beszélhetünk, ha tipizálni szeretnénk a táborokban közreműködő munkatársakat. Ezek az alábbiak:

1. Szakemberek (pedagógusok, a szociális szféra dolgozói, a kulturális szféra dolgozói, fejlesztők és hivatásos program- és táborszervezők).

2. Animátorok (nem hivatásos segítők, egy-egy programelem vagy táborozási feladatkör ellátásával megbízott önkéntes vagy fizetett munkatársak, 16-18 éves kortól, fölső korhatár nélkül. Ők a TESO-k, Cimborák, önkéntes szolgálatukat töltő középiskolások, kortárs segítők).

3. Ifik (az animátorokhoz hasonló feladatkörökben dolgozó, de kizárólag nem hivatásos, fiatal általában 14-18 éves, önkéntes segítők, akik fő jellemzője, hogy korábbi táborokban gyerekként vettek részt, a volt gyerekek közül kerülnek ki. Ide tartoznak az ifik, cserkészvezetők).

 A szakemberek 

Fontos, hogy a szakemberek számára a jelentkezés önkéntes legyen, ne kötelezzünk rá senkit, próbáljunk inkább érzelmi ráhatással és észérvekkel meggyőzni mindenkit arról, hogy érdemes eljönni a táborba!

Erősítsük bennük: elismerjük az év során végzett nevelő-oktató-segítő-fejlesztő munkájukat, ezért kérjük fel éppen őket, és pontosan ilyen társakra van szükségünk a táborban is. Olyan embereket keressünk, akik biztosan segíteni fognak a programok lebonyolításában, nemcsak gyerekkísérőnek jönnek.

Az animátorok

A gyerekekhez korban is, és mentalitásban is közelálló fiatal felnőtt vezetők   segíthetik a kivételes és izgalmas helyzetek létrejöttét. Nagyon fontos a gyerekek és az animátorok közötti bizalomra alapuló kapcsolat kiépítése. A megértéssel párosuló bizalom a kezdőpontja lehet egy új tanulási élménynek. Ehhez olyan közreműködőkre van szükség, akikre lehet számítani, mint a támogatás, megértés, szeretet kiszámítható forrásaira, és akik a praktikus dolgokban is segítenek. Az animátorok a saját hozzáértésükön keresztül nyerik el a gyerekek bizalmát. Ehhez rendelkezniük kell azzal a szabadsággal, hogy azt teszik, amiben magabiztosak és amit szívesen csinálnak, hiszen ekkor tudják teljes lelkesedéssel és megelégedettséggel végezni munkájukat.

Az ifik

Egy-egy jól sikerült tábor után az idősebb táborozók tucatjai gondolják úgy, hogy soha többet nem töltenek nyarat tábor nélkül. Persze, idővel lecseng a láz, kiderül, hogy másutt (például az új iskolájukban) is van élet, s a nagyszámú önjelölt ifivezetőből jóval kevesebb marad már a következő tanév elejére. Nagy előny, hogy a leendő ifikről már sokat tudunk, hiszen „gyerekként” már táboroztunk velük, esetleg tanítványunk is volt. Láttuk, hogyan viselkedik másokkal, észleltük lelkesedését, tapasztaltuk segítőkészségét, nyugtáztuk szabálykövető magatartását, értékeltük ötleteit, humorát.

Fontos megjegyeznünk, hogy ifivé nem az utolsó gyerekként töltött tábor befejezésével válik valaki, hanem egy hosszabb, jó esetben következetesen tervezett folyamat során, amelyben egyre összetettebb feladatokat végez, megtanulja, hogy mit jelent a közösségi munka, mit jelent másokért dolgozni, akár már gyerekként is. Ezért fontos, hogy következetesen keressük azokat a lehetőségeket, módszereket, hogy a gyerekek a programokba akár elemi szinten, de létrehozóként be tudjanak kapcsolódni, ezzel munkát és felelősséget vállaljanak, már a legkorábbi szakaszban, természetesen életkoruknak megfelelő módon.

Mit bízzunk az ifikre? Általánosságban azt felelhetjük, hogy szinte bármit, amit életkorából, felkészültségéből adódóan el tud végezni, ami nem jelent rendkívüli testi és lelki megerőltetést számára, továbbá amit lehetőség szerint szívesen el is végez. Feladata lehet például részvétel program előzetes kitalálásában, esetleg szervezésében, a programok lebonyolításában segítség nyújtása felnőttnek, a tábor kisebb közösségeivel, a kisebb csoportokkal való folyamatos együttlét, aktivitás a technikai feladatok lebonyolításában. Tudnia kell, kihez forduljon a tábori felnőttek közül baj esetén.

Természetes, hogy vannak olyan teendők, felelősségi területek, amelyeket nem ruházhatunk rájuk. Nem lehet feladatuk a közösség pénzének kezelése, tárgyalás külső partnerekkel (például bolt, szállítás, utazás), felnőtt felügyelete nélkül gyerekekkel nem hagyhatják el a tábor területét. 

A toborzás legfontosabb csatornája a személyes kapcsolatrendszer, a kiválasztás legfontosabb feltétele a korábbi saját tapasztalat. Előfordulhat azonban az is, hogy a közreműködők szükséges létszáma miatt a személyes kapcsolatrendszer nem elégséges. Ebben az esetben, amit feltétlenül elvárható a közreműködőktől:

• erkölcsi alkalmasság, hiszen a szilárd erkölcsi értékrend meglétét nem az erkölcsi bizonyítvány bizonyítja;
• szeressen gyerekekkel foglalkozni, könnyen szót értsen a célcsoporttal;  
• szeresse a kihívásokat, legyen képes alkalmazkodni a változásokhoz;
• legyen empatikus, nyitott, türelmes és kreatív;
• legyen jó csapatjátékos.

A kiválasztás alapját lehetőleg személyes beszélgetés jelentse, ami történhet internetes csatornán keresztül is, de a hanghoz társuló kép talán többet ad, mint egy sima telefonos interjú.

Egy ilyen beszélgetés során meggyőződhetünk a jelentkező…

• a szakmai életútjának gazdagságáról, változatosságáról, a motiváltságáról;
• a gyerekközpontúságáról;
• a terhelhetőségéről, kitartásáról, ami egy táborban vízválasztó lehet. (szükséges, hogy az új jelentkezők figyelmét hívjuk fel a tapasztaltabbak számára magától értetődő „tábori üzemmód” nehézségeire, a korai ébredés, a kevés alvás és pihenés fárasztó megterhelésére, a folyamatos készenléti helyzet feszültségére, a gyakran változó igénybevételre, a magas fizikai és pszichikai megterhelésre);
• az együttműködési és kommunikációs hajlandóságáról;
• a konfliktuskezelési és problémamegoldó képességéről.

Ezeket az alapvető elvárásokat és a kiválasztás szempontjait világosan, érthető módon kell megjeleníteni a toborzás minden felületén. A szükséges információk birtokában megalapozottan indulhat a közreműködők toborzása és kiválasztása. Ahhoz, hogy egy közreműködő felelősséggel el tudja dönteni, hogy végig akar-e csinálni egy tábort, szüksége van információkra. 

Egy tábor teljesítése elsősorban nem fizikai, hanem lelki teljesítmény. Ezért nagyon fontos minden közreműködő megfelelő, informatív és korrekt tájékoztatása. Információk hiányában, ellentmondó adatok között senki sem érzi magát biztonságban. Márpedig enélkül hogyan indulhatnának el velünk táborozni? Ne felejtsük el, arra készülnek, hogy kimozdulva megszokott környezetükből, komfortos életterükből, kitegyék magukat az ismeretlennek, új kihívásokban tegyék próbára tudásukat, képességeiket és kreativitásukat! Ez ugyanis a nevelési célja a tábornak, ezért állunk fel a kényelmes karosszékből, azért próbálunk ki új programokat és játékokat, mert szeretnénk, ha újabb kihívások késztetnének a korábbinál nagyobb erőfeszítésre, hogy minél többet megtanulhassanak magukról, környezetükről, társaikról abban az úgynevezett tanulási zónában, ahová kimozdultak a számukra tökéletesen ismert, komfortos, megszokott napi rutinból. Cél, hogy a résztvevőket, a vezetőket és a csoportot az úgynevezett tanulási zónában tartsuk anélkül, hogy túlságosan eltávolodjanak a komfortzónától, és elérjék az úgynevezett „pánikzónát”.

Érthető tehát, hogy szükségük van biztos pontokra, amikre támaszkodhatnak, amikben megbízhatnak. Ennek megfelelően pontos, később már meg nem változó információkat kell nyújtanunk a tábor céljaival és technikai lebonyolításával kapcsolatban, szükség van a mentális felkészítésre, ráhangolásra is. Rendkívül fontos a közvetlen, kétirányú, szóbeli kommunikáció, vagyis a személyes kapcsolat.

4. A kiválasztás után

A szervezők feladata végiggondolni és elemezni a kockázatokat, és azok veszélyességének fokát, az előkészítés során mindent megtenni a nehéz helyzetek megelőzése érdekében (könnyebb megelőzni a bajt, mint kezelni!). Mindezt a közreműködők legteljesebb bevonásával kell és érdemes megtenni!

Szervezői megbeszélés, munkaértekezlet keretében válasszunk felelőst minden egyes feladat mellé. A felelős kötelessége, hogy az adott feladatot átgondolja, részleteiben megtervezze, összeállítsa a végrehajtás folyamatát, készítse el az ehhez szükséges eszközök listáját. Az egyes feladatok felelőseinek folyamatosan informálnia kell a főszervezőt! Felelős lehet pedagógus, külső bevont szakember, szülő, animátor és ifi is. 

Javaslatunk, hogy a felkészülés időszakában 2-4 hetes, előre tervezhető rendszerességgel tartsunk táborszervezői összejöveteleket, munkaértekezleteket, operatív előkészítő megbeszéléseket. Ekkor beszámolhatnak az egyes programok vagy szakterületek felelősei az aktuális feladatokról, megbeszélhetjük a következő tennivalókat, kijelölhetjük ezeknek a felelőseit, és nem utolsósorban beszélgethetünk egymással egy kicsit szabadabban, mint a hétköznapokon a napi munka vagy a tanítási órák szüneteiben.

Szánjunk időt, energiát és persze anyagiakat is arra, hogy a szervezői-közreműködői csoporttal előzetesen megtekintsük a tervezett tábor helyszínét és annak környékét! Ez lehetőséget nyújt az esetleges kételyek és kérdések tisztázására, valamint felmérhetjük, hogy a terveink, céljaink valóban megvalósíthatók-e. Sok dologról igazán csak a helyszínen lehet megbizonyosodni, a személyes közvetlen tapasztalat többet ér mindenféle közvetett információforrásnál. 

Ilyenfajta ráhangolódásra van szükség a vezetők részéről. Fontos, hogy a vezető, illetve a vezetők is felkészüljenek mentálisan a táborra. Valóban ott legyenek, ne csak fizikailag, hanem fejben is. Ráhangolódva, koncentráltan a vezető is az optimális teljesítményt tudja nyújtani mind fizikailag (szükséges a személyes példamutatás!), mind a vezetői döntések meghozatala során. Fontos, hogy erre az időre legyünk képesek a tábor résztvevői felé fordítani figyelmünket, ne kössenek le külső gondok, problémák. Jól tudjuk, milyen nehéz elvárás ez, de higgyük el, azoknak, akiket vezetünk, teljes személyiségünkre, egész figyelmünkre szükségük van!

Kedvencnek jelöl