A rendszeres mozgás élettani hatásai
A mozgás jótékony élettani hatásai széleskörűek: a rendszeres edzés fokozza a szív és a tüdő teljesítőképességét, csökkenti a szívizomzat oxigénigényét, aminek különösen nagy jelentősége van a koszorúér-betegségben szenvedők számára. A tapasztalatok alapján a lakosság döntő többsége úgy nyilatkozik, hogy nem mozog eleget. Magyarázatként sokféle indok fogalmazódik meg, legtöbb esetben az időhiányra való hivatkozás a kényelem elfedésére. Az így létrejövő mozgásszegény életmód pedig számos betegség kialakulásáért felelős.
A rendszeres testmozgásra a szív adaptációval válaszol, melynek két fő megjelenési formája a tömegnövelés és a működésbeli változás. A szív tömege akár másfélszeresére is változhat, de csak akkor egészséges ez a változás, ha a szív belső átmérői és falainak vastagsága harmonikusan növekszik, mert a hajszálerek fokozatosan tudnak csak fejlődni. Erősebb izomtömeg nagyobb mennyiségű vért tud kinyomni. A pulzus is 2-3 hetente egy egységgel csökken edzés hatására; az ébredési pulzus sportolóknál 35-40 is lehet, de negyven alá nem megy.
A fentieken túl a rendszeres edzés hatására csökken a vérzsír szintje, az izommunka csökkenti a vércukorszintet, mert amikor a test izmai dolgoznak, tápanyagként jelentős mennyiségű cukrot, zsírt vesznek fel a vérből, ezáltal segítik megőrizni a testsúlyunkat.
A szív működését a pulzus, a keringés működését a vérnyomás jellemzi. Testedzés hatására felmegy a vérnyomás, ami tágítja az ereket. Az erek rendszeres tágulása és szűkülése az érrendszer rugalmasságát eredményezi.
Rendszeres sporttevékenység hatására nemcsak élettani, hanem mentális és pszichés változások is elindulnak. Például az agy vérellátásának és oxigenizációjának eredményeként javul a memória, felgyorsul az információfeldolgozás. Emellett a koncentrációs képességre, a munka iránti elkötelezettség erősítésére, a stressztűrő képességre is pozitív hatással van, egyszóval a munkahelyi teljesítmény is kedvező átalakuláson megy keresztül. Javul a helyzetmegoldó képesség, nő az önbizalom és a testi elégedettség, amely tovább fokozhatja a munkahelyi, illetve a magánéleti sikereket; javítja az étvágyat, hozzájárul a nyugodt alváshoz. Nem véletlen tehát, hogy rendszeres testmozgással számos betegség megelőzhető és az egészség hosszú időn át – akár az élet végéig – megőrizhető.
Az alapvető életfunkciók zavartalansága érdekében a szervezet az állandóan változó külvilági és belső hatásokkal szemben igyekszik belső környezetének állandóságát megtartani, mely az anyagcsere folyamatok révén valósul meg. A belső környezet dinamikus állandóságát biztosító mechanizmusok összességét az élettan homeosztázisnak nevezi.
Rendszeres testmozgás következtében hormonális és idegrendszeri változás is bekövetkezik. Az agy endorfin hormont szabadít fel, amely boldogságérzetet vált ki. Igazából fájdalomérzet-tompítást és ezen keresztül az adott tevékenység testi, lelki pozitívumát is elkönyvelve közérzetjavítást, boldogságérzést kelt. Az endorfinok fontos szerepe, hogy úgynevezett nyugtató receptorokkal működnek együtt, melyek fájdalomcsillapító hatásukról ismertek. A boldogság és felszabadultság érzése a testmozgás után is jó pár óráig érezhető, ráadásul csökken a fáradságérzetünk is. Boldogabbnak érezve magunkat kevésbé látjuk súlyosnak, megoldhatatlannak a ránk nehezedő problémákat, segít a stressz leküzdésében, nyugodtabb idegrendszert biztosít. A sport minden életkorban az egészséges életmód fontos része, és betegségmegelőző hatása mellett egyre több betegség gyógyításában és utókezelésében is értékes eszköz.
Sport és mentálhigiéné
A mentálhigiéné akkor vált jelentős tényezővé Tomcsányi (1999) szerint, amikor mozgalommá vált, így széles társadalmi erőket mozgósított. A mozgalom múltunkban és napjainkban a lelki területen lecsapódó, a lelket megbetegítő hatások következményeként alakult ki. Ezek a fontos eszmék képesek voltak tömegeket mozgósítani, de tudományos háttér, infrastrukturális, anyagi, politikai támogatás nélkül nem valósulhattak volna meg.
A mentálhigiéné fogalomalkotásában az elsődleges megelőzés (primer prevenció) kap kulcsszerepet. A mentálhigiéné magában foglalja a lelki betegségek korai felismerésére való törekvést (szekunder prevenció), valamint a rehabilitáció (tercier prevenció) folyamatát is. Ezeknek a területeknek mások a célpopulációi és a tudományterülete is, amelyeken alapulnak (Tomcsányi 1999).
Számomra pedagógusként, sportszakemberként az elsődleges megelőzés (primer) a legfontosabb szempont. Viszont a sporttudományban a tercier preventív tevékenység is helyet kap, például a gyógytestnevelésben.
A mentálhigiéné a lelkileg egészséges személyiség kialakítására, megtartására törekszik oly módon, hogy a társadalomban érvényességre jusson, fejlesztésének erőfeszítését közös célként váltsa valóra. Buda (1994) szerint a mentálhigiéné támogatja az egyes embert és a társadalmat a lelki egészség jelentőségének felismerésében, hogy ráleljen eme útra, ne térjen le az elérés útjáról, és képes legyen a saját létének értékelésére, keresve létezése értelmét és személyiségének tökéletesítését.
A lelki egészség pozitív életérzéssel járó belső folyamategyensúly és ebből fakadó viselkedésminta, így létrejön az egyén belső stabilitása, a társadalomban elfoglalt helye, amely folyamatos változásokon mehet keresztül (Tomcsányi – Tóth 1995).
A sportoló és személyisége nagymértékben befolyásolja teljesítményének és fejlődésének eredményességét, az egészség szükségességének megítélését, valamint pozitív szerepet játszik a társadalmi, szociális értékek, kapcsolatok, értékrendek közvetítésében. Mindig igaz ez? Napjainkban felerősödtek azon társadalomtudományi faktorok, amelyek a sportolót mint személyiséget is vizsgálják, mint például a sportpszichológia, sportpedagógia, sportszociológia, amelyek hozzájárulnak az egészséges sportolóvá váláshoz, ezáltal a jobb teljesítmény eléréséhez is.
A sport és a mentálhigiéné kapcsolatrendszerének kialakulásában felismerést nyert, hogy a mentálhigiénére szükség van a sportban. A testi egészség és a szociális jóllét együtt nem nyújtanak boldogságot, ehhez az értékrendhez kell a lelki egészség is. A testi és a lelki egészség összefüggését ismerjük. Leginkább a pszichoszomatikus betegségek körében terjedt el, hogy a testi betegség rombolja lelki egészséget és viszont. Így mindkettő tényezőért tennünk kell, hogy ténylegesen kialakuljon az egészséges test és lélek egyensúlya.
A mentálhigiéné segíti a sportolót a teljesítményfokozásban, de nagyobb értéket képvisel, ha a sportoló fel tudja dolgozni a kudarcot/sikert, a terhelés fájdalmait, megtanulja kezelni, elkerülni, megoldani a konfliktusokat. A sportban és a testnevelésben rejlő mentálhigiénés lehetőségek megteremtik a motorikus, kognitív és kommunikatív képességek kiteljesedését, valamint a teljesítmény maximalizálását is. A mozgásos aktivitásban alkalmazható mentálhigiénés lehetőségek sokrétűek. A sportoló személyiségfejlődésében a következő pozitívumok tapasztalhatóak: reális énkép kialakulása, a mozgás örömének megélése, önkontrol kialakítása, szorongás/feszültség levezetése, bizalom erősödése, tolerancia fejlődése, önértékelés erősödése, teljesített munkafeladattal összekötődő sikerélmény megélése, a segítségadás igényének kialakulása.
Felhasznált irodalom
Antalfai M. – Fazekasné Szekér E. – Henter I. – Pápai J. (2003): Sport és táplálkozás: mit miért, mikor? Komárom-Esztergom Megyei Sportszövetségek Szövetsége Kiadó, Tatabánya.
Bean A. (2000): Modern sporttáplálkozás. Gold Book Kft., Debrecen.
Buda B. (1994): Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Animula Kiadó, Budapest.
Demjén T. (2006): Dohányzás megelőzési programok. Egészségfejlesztés,XLVII. évf., 1-2. szám, 7.o.
Frenkl R. (1999): A sporttudomány és a mentálhigiéné. In: Tomcsányi T. – Grezsa F. – Jelenits I. (szerk.): Tanakodó. A mentálhigiéné elmélete, a mentálhigiénés képzés, mentálhigiéné az emberek szolgálatában. Párbeszéd Alapítvány, Budapest. 203-211.
Gyöngyösi K. (2008): Az iskolai egészségfejlesztés vizsgálata az étkezés alapján. Új pedagógiai szemle, 8-9. 164-173.
Sima Á. – Pikó B. – Horváth J. K. (2006): Középiskolások lelki egészségének, életmódjának és kockázati magatartásának vizsgálata. Egészségfejlesztés, XLVII. évf.,1-2. szám, 33-36.
Vajda Zs. (2006): A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon kiadó, Budapest.
Kiemelt kép forrása: pixabay.com
A cikk szerzője Dorka Péter az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, testnevelés szakos középiskolai tanár.
