A táborozás olyan társadalmi esemény, amelynek meghatározott közösségi célja van. Legfontosabb sajátossága, hogy tervezett, azaz térben és időben korlátozottan, célcsoportra irányulóan (korosztály, életkori sajátosságok, létszám), előre elkészített forgatókönyv szerint, az elvárt tartalmi (pedagógiai, esztétikai, közösségi) elvárásoknak megfelelő technikai feltételek között valósul meg. Alapszabály, hogy az unatkozó gyermek veszélyben van, így kiszámíthatatlan, hogy milyen tevékenységbe kezd. Ezt szem előtt tartva kell összeállítani a tábor programját!

1. Elvi alapok

A táborozás – a kompetenciafejlesztés hatékony eszköze

A tanórán kívüli ismeretszerzés egyik legfontosabb, leghangulatosabb színtere a tábor, ahol megfelelő szervezés mellett a pedagógiai lehetőségek hallatlan mértékben kibővülnek. A gyermekeknek elsősorban a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazására nyílik élményszerű lehetőségük. Ez új motivációt jelenthet gyermeknek és pedagógusnak egyaránt. A tapasztalással szerzett tudás mellett a felhőtlen szórakozás az, ami életre szóló élményekkel gazdagíthatja diákjainkat. A program kialakítását pedagógiai célok megvalósításának rendeljük alá! Ehhez alaposan át kell gondolni a csoport fejlettségi szintjét, a szükséges egyéni és közösségi fejlesztési területeket. Ha ezeket sikerül feltérképezni, akkor lehetőségünk nyílik a csoport igényeinek leginkább megfelelő program összeállítására.

A táborokban könnyen megvalósítható tevékenységközpontúság hozzájárul sikerélmények szerzéséhez azon gyermekek számára is, akiknek egyébként alapképességei nem fejlettek, tanulási kulcskompetenciáik még nem alakultak ki véglegesen, gyengébb a memorizálási képességük, nehezükre esik szóban válaszolni, izgulnak, szegényes a szókincsük, vagy nem tudják jól leírni a gondolataikat. Ettől még ugyanolyan értékes emberek!

A táborban a gyermek saját cselekvésein keresztül és a másokkal való együttműködésben juthat új ismeretek birtokába, sajátíthatja el a különböző készségeket és képességeket, melyek egyaránt szolgálják saját személyiségének szabad fejlődését és beilleszkedését a társadalomba.

Célunk az, hogy olyan programot állítsunk össze, amely elősegíti pedagógiai törekvéseink megvalósulását! Egy jól összerakott program lehetővé teszi, hogy a gyermek életkori sajátosságainak megfelelően önmaga hozza döntéseit, megtapasztalja saját határait és cselekedetei hatásait, a társakkal való kapcsolata sokrétűvé váljon, személyisége fejlődjön a társakkal való együttműködés során, a csoportban elfoglalt helyét, szerepét megismerje és megértse, az őt körülvevő világról pedig komplex ismereteket szerezzen.

A szervezők legfontosabb feladata a biztonságos, befogadó és cselekvésre késztető környezet kialakítása, a háttérből irányítva és szervezve helyzetbe hozni és motiválni a gyermekeket, valamint segíteni őket a folyamatokra való reflektálásban.

A program alapja – a gyermek szabadidőhöz kapcsolódó szükségletei

A tábori program összeállításához feltétlenül szükséges ismerni és érteni a gyermek szabadidős szükségleteinek komplex rendszerét. Erre azért van nagy szükség, mert a rendszer egyes elemeinek kiragadása és egyoldalú túlhangsúlyozása csak részleges eredményt hozhat, a szükségletek minél teljesebb körű figyelembevétele jelenti a gyermek összetett személyiségének a megértését. Nézzük, mik ezek az alapvető szükségletek!

  • Rekreáció (a pihenés, az egészség és a testi jólét szükséglete)
  • Kompenzáció (a szórakozás, a kikapcsolódás szükséglete)
  • Edukáció (a megismerés, az élményalapú tanulás szükséglete)
  • Kontempláció (belső, szemlélődő gondolkodás, a nyugalom, a semmittevés, az önmagával való foglalkozás szükséglete)
  • Kommunikáció (a közlés, a kapcsolatok, a társaság iránti szükségletek)
  • Integráció (a közösséghez tartozás, az összetartozás, a csoportképzés szükséglete)
  • Participáció (a részvétel, a közreműködés, a társadalmi aktivitás, önkifejezés-önbemutatás szükséglete)
  • Kulturális aktivitás (a személyes kiteljesedés, az alkotó aktivitás, a kulturális tevékenységben való részvétel szükséglete).[1]  

Könnyen belátható, hogy a CSAK pihenésre koncentráló tábor hamar unalmassá válik; az a program, amely KIZÁRÓLAG az edukációt célozza, nagyon fárasztó, a kulturális aktivitás belső szemlélődés, sajátidő nélkül keveset ér. Törekednünk kell tehát, hogy minden szükséglet kielégítésére jusson valamennyi célzott idő. Persze, ettől még állíthatunk egy területet a fókuszba!

Hogyan segítik a gyermekek személyiségének fejlődését a tábor pedagógiai módszerei? Elsősorban úgy, hogy a csoportba, közösségbe helyezve fogják megtapasztalni a maguk korlátait és lehetőségeit, saját tevékenységükről másoknak kell reakciókat adniuk, másoktól kell visszajelzéseket kapniuk. A fejlődés természetesen következetes, aprólékos munka eredményeképp alakulhat ki. Nincs csodaszer, a hatás nem egyik pillanatról a másikra, „varázsütésre” jelentkezik, hanem játékról játékra, tevékenységről tevékenységre, napról napra, akár táborról táborra – mindig egy picit előre lépve.

A gyermekre mély hatást gyakorol az, amit megtapasztal. Életkoránál fogva szüksége van arra is, hogy játékos helyzetekben társaival együtt megéljen addig ismeretlen helyzeteket, kialakítsa saját reakcióit, és legyen lehetősége visszajelzést kapni azokra, hogy pozitív megerősítések, vagy megfontolásra alkalmas kritikai visszajelzések formájában érvényesüljön a külső kontroll. Fontos olyanfajta magatartásmódok kialakítása, amelyek által megerősítéseket kaphatnak arról, hogy jó helyen vannak, jó úton járnak, helyesen gondolkodnak a világ dolgairól.

2. Gyakorlati szempontok

A szervezők csoportjának személyi összetétele

A tábori program kialakításakor figyelembe kell venni a tábor szervezőinek személyes értékeit és érdeklődését, valamint a helyi társadalmi és természeti környezet adottságait, lehetőségeit. Szükséges, hogy a felkért segítők tudjanak és akarjanak is közreműködni a programok kitalálásában, előkészítésében, szervezésében és lebonyolításában. Ennek előnye a költséghatékonyság, a személyesség, a gyermekek és a kísérők nagyobb biztonságban érzik magukat, hiszen ismerős arcokkal találkoznak az egyes játékok során. 

Első lépésként érdemes tartani egy ötletbörzét. Amelyik ötlet többeknek is tetszik, azt megvalósításra érdemesnek ítéljük. Természetesen a kitalált programok nincsenek kőbe vésve, de mindenképp kell egy alap. Biztos, hogy a tábor ideje alatt is változik a terv, és azért kell a már említett kreatív csapat, hogy ezeket a helyzeteket is meg tudják oldani!

A kerettörténet

Mielőtt nekilátunk véglegesíteni a programokat, kitalálhatunk egy kerettörténetet a táborra. Egyrészt a gyermekek motiválásában, aktivizálásában sokat segíthet, másrészt a megszerzett tudást rendszerezi. A gyermekek jobban beleélhetik magukat a programokba, ha testestül-lelkestül átadhatják magukat egy varázslatos keretmesének, a fantáziájukra hagyatkozva utazhatnak időben és térben. Számunkra is segítséget nyújthat a tábort átható vezérmotívum, mert könnyebb a mindennapi programokat felépíteni egy adott téma köré. A kerettörténet alkalmazkodjon a résztvevők korosztályához, érdeklődési köréhez. Aktualitását sok minden adhatja: igazíthatjuk a helyszínhez (például visegrádi lovagok, mátrai betyárok, túraútvonalhoz kapcsolódva) vagy történelmi korhoz, (őskor, ókori Róma vagy Egyiptom, honfoglalás, lovagi kor), akár aktuális eseményhez (négyévenként az olimpia, labdarúgó világbajnokság, Forma–1-es autóverseny, zöld jeles napok). Megelevenedhet a Dzsungel könyve, szervezhetünk indián tábort, világörökség tábort, de kapcsolódhat akár egy-egy fogalomhoz, témához is (víz, levegő, erdő, természetvédelmi kutatócsoport, felfedezők, helyi védett természeti értékek). Ha megvan a kerettörténet, hozzá lehet kezdeni a konkrét, a keretbe illő feladatok, programok kidolgozásához. Véleményünk szerint a pedagógusok előzetes munkáját is megkönnyíti, ha konkrét témához kapcsolják a gondolataikat.

A célcsoport létszáma

Ha nem ismerjük a hozzávetőleges létszámot, nem tudunk megfelelő programot kialakítani, anélkül pedig nehezebb feladat sikeressé tenni a táborozást. A programnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy minden egyes táborozónak megfelelő elfoglaltságot nyújtson, ami viszont nem azt jelenti, hogy mindig mindenkinek részt kell venni minden foglalkozáson!

A célcsoport életkora

A programok összeállításakor szem előtt kell tartanunk, hogy mely korosztály tagjai lesznek jelen nagyobb számban. Ebből a szempontból nehezebb feladatot ró ránk, ha vegyes korosztályból áll a résztvevők köre. A programok tartalma és hossza feleljen meg a gyermekek életkori sajátosságainak, tekintettel a figyelem tartósságának hosszára és a terhelhetőségre.

A célcsoport mentális és fizikai állapota, a szociális fejlettség szintje

Amennyiben erre lehetőség van, nagyon fontos a tábor résztvevőinek előzetes megismerése. Ügyelnünk kell a sajátos és speciális igényekre, fontos, hogy a kialakított vagy kiválasztott programelemek mentálisan és fizikai képességeiket tekintve is megfeleljenek a táborozók igényeinek és képességeinek is! Nem mindegy, hogy összeszokott csapattal táborozunk, vagy egy olyan csoporttal, melynek tagjai még sohasem találkoztak egymással!

A tábor helyszíne

A legjobb, ha olyan helyszínt választunk, amit teljes egészében a mi csoportunk foglalhat el, mert így ki tudjuk alakítani a saját kis világunkat. Ebben az esetben a gyermekek sokkal inkább magukénak érzik a helyet. Ha ez az optimális eset nem áll fenn, akkor a nagyobb alapterületű táborban mindenképpen arra törekedjünk, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz a táborozóink, saját térrel a program eredményes lebonyolítása érdekében. Fontos, hogy alkalmas, kulturált és hangulatos legyen a táborhely és környezetének minősége, a közösségi helyiségek és a hálók megfeleljenek az elvárásoknak.

A tábor időpontja, időtartama

Meghatározó szempont a tábor megrendezésének ideje (téli vagy nyári) és a tábor időtartama is.  Az egyes évszakokra jellemző tipikus programok a tábor „oszlopait” jelenthetik (pl. fürdés). A tábor hosszával ne nőjön automatikusan a programok száma és időtartama. Egy hosszabb táborban lehetnek hullámvölgyek, ezért feltétlenül szükség van több pihentető önálló időre, felügyelt szabadidőre, és általában a választás szabadságára.

Finanszírozási lehetőségek

A programlehetőségeket természetesen befolyásolja és egyben keretek közé szorítja a táborszervezésre szánt pénzügyi keret. Megvásárolhatunk akár egy egyhetes komplex
programot a szolgáltatótól, de ez bizony költséges mulatság! A külső szolgáltató bevonásának előnye a várható (és elvárható!) professzionalizmus, a felkészültség, hozzáértés, a magas szakmai színvonal, esetleg a helyismeret. Többnyire olyan élményt adhatnak, amelyet saját erőforrásainkból nem tudunk biztosítani (pl. a helyi nevezetességek, különlegességek megtekintése, kipróbálása). Érdemes ezekre szánni a még oly szűkös anyagi forrásokból is!

3. A tábori program meghatározó elemei

A napi ritmus

Fontos dolog, különösen a fiatalabb korosztály számára, hogy a tábor teljes ideje alatt rendezett és biztonságos kereteket biztosítsunk az amúgy is komfortzónán kívülre került gyermekek számára. Ennek elengedhetetlen feltétele egy viszonylagos állandóság megteremtése, amely a kiszámítható és átlátható időbeosztásban nyilvánul meg. Törekedjünk a rendszeres napi ritmus kialakítására, az ébresztő, az étkezések, a napi foglalkozások idejének állandóságára, a napi rutinfeladatok (öltözködés, rendrakás, közösségi együttlétek, esti ceremóniák) hasonló vagy közel azonos időpontjaira és menetére!

A szabadidő

Már szó esett arról, hogy mennyire fontos az alapvető szükségletek kielégítése, így a pihenés, a kikapcsolódás, a nyugodt én-idő megteremtése, a csupán látszólagos passzív semmittevés, az önmagunkkal való foglalkozás szükséglete. Nem szabad a táborozók minden egyes percét szervezett, nagy mértékű bevonódást és aktivitást követelő programelemekkel kitölteni. Biztosítanunk kell a spontán játék és együttlét, az önszerveződő tevékenységek lehetőségét, ami a felnőttek érzékelhető, biztonságot jelentő jelenléte mellett, de alacsony szervezettséggel zajlik. Fontos, hogy a csoportoknak legyen lehetőségük saját szabadidejük egy részének kötetlen eltöltésére – az ehhez szükséges játékok, eszközök (pl. labdák, társasjátékok, színezők, kézműves anyagok stb.) biztosítása a mi feladatunk.

Az élmények feldolgozása

A gyermekek élményeket, tapasztalatokat szereznek a táborozás ideje alatt, ezért szükségük van arra, hogy feldolgozhassák, megoszthassák az őket ért benyomásokat. Fontos, hogy a csoport tagjai megismerhessék más gyermekek érzelmeit, tapasztalatait is. Ennek érdekében biztosítani kell azokat a lehetőségeket, amelyek segítik az élmények újraélését, feldolgozását. A beszélgetőkörök, a napnyitó vagy -záró ceremóniák az intenzív tábori élet elengedhetetlen részei. A résztvevőket ezek az alkalmak segítik abban, hogy feldolgozzák, megfogalmazzák, megjelenítsék, azaz megosszák reakcióikat és észrevételeiket társaikkal. Ezeknek a tapasztalatoknak a jelentősége fokozódik a feldolgozással, a gyermekek motiváltakká válnak észrevételeik közlésében és érzéseik kifejezésében.

A feldolgozás segíti a résztvevőket abban, hogy összekapcsolják saját tapasztalataikat a tábori élethelyzetekkel, segít felismerni képességeiket és erősségeiket azáltal, hogy megnevezi azokat, így tudatosul bennük önnön erőforrásaik megléte, amelyeket a jövendő élethelyzetekben majd felhasználhatnak. Lényeges, hogy önszántukból történjenek a megnyilvánulások! Ne kényszerítsük őket olyan érzések megosztására, amelyeknek a kifejezésére még nem készültek fel. Ne követelőzzünk, ne faggassuk őket! A gyermekek csak akkor fogják megosztani az érzéseiket a csoporttal, ha úgy érzik, a csoport elfogadja őket, és olyan mértékben teszik majd ezt, amennyire biztonságosnak érzik.


[1] Opaschowski, H. W.: Methoden der Animation. Praxisbeispiele, Bad Heilbrunn, 1981. ISBN 3-7815-0479-4.

Kiemelt kép forrása: pixabay.com

A cikk szerzője Bányai Sándor az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, élmény- és kalandpedagógiai tréner, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense.

Felhasznált irodalom

Opaschowski, H. W. (1981): Methoden der Animation. Praxisbeispiele, Bad Heilbrunn, ISBN 3-7815-0479-4

Megosztás