Asztaltáncoltatás

Teendők játék kezdése előtt (kevesebb mint 5 perc):

• Játékszabályok, feladatok érthető átadása.
• Kezek szabályos elrendezése.

 Eszközigény:

• asztal, amelyen mindenkinek elfér a keze;
• alternatív verzió: ha nincs asztal vagy elég hely, akkor körben ülve egymás combján is játszható.

 Játék leírása:

• Egy nagy asztalt körbeülünk, és mindenki – tenyérrel lefelé fordítva – az asztalra helyezi mindkét kezét. Az egymás mellett ülők keresztezzék is a kezeiket!
• Tehát az asztalon a kezek sorrendje: az én bal kezem, a bal szomszéd jobb keze, a jobb szomszéd bal keze, az én jobb kezem (fontos, hogy a bal kezem a szomszédomé felett legyen, a másik pedig a jobb szomszédomé alatt).
• Egyikünk kezdésképpen ráüt egyet az asztalra, ezután a tőle jobbra lévő kéznek kell ütni, és így tovább. Érdemes előbb begyakorolni egy kicsit ezt a folyamatot, illetve próbakört játszani.
• Ha valaki egyet üt, akkor tovább halad, ha kettőt, akkor megfordítja az irányt, illetve lehet nehezíteni, ha ököllel üt, akkor a soron következő kéz kimarad a csapásból.
• Aki elrontja (nem üt, vagy akkor üt, amikor nem kéne) leveszi a hibázó kezét az asztalról, és már csak egy kézzel játszik tovább, ha azzal is ront, akkor kiesett.
• Saját ötlet alapján is továbbfejleszthető.

 Játék lezárása:

Az a győztes, akinek mindkét keze legtovább az asztalon marad.

 A játékvezetés során figyelni kell:

• A megfelelő sorrendre, és követni a hibázásokat.
• Figyelni, hogy az asztal egyben maradjon, tehát nem az ütés erőssége a lényeg, hanem a játék folyamata és a sorrend megtartása; elég csak finom, jelzésértékű csapásokat mérni az asztalra.
• Szabályok betartására: aki rontott, vegye le a hibázó kezét az asztalról.

 Feldolgozást segítő kérdések:

• Milyen könnyen tudtad követni a kezek változását és a sorrendet?
• Neked melyik volt a kedvenc „csapásformád”?

Kiemelt kép forrása: pixabay.com