Az otthon kényelme
A komfort jelentése: kényelem. A komfortzóna az életkörülményeknek, a gyermeket körülvevő világnak az az optimális állapota, amelyben a gyermek otthonosan, kényelmesen, maradéktalanul jól érzi magát. Kényelmes, azaz komfortos, ha otthon vagyunk, ha süt a nap, ha kedvesek hozzánk a szüleink, ha nem késik a reggeli busz és meleg a kakaó a kedvenc bögrénkben. Komfortos minden, ami ismerős, jól bevált, kielégítő, kényelmesen megszokott, ami nem billent ki az egyensúlyi állapotból.
Mi ennek a magyarázata? Nagyon egyszerű! Evolúciósan erre vagyunk programozva: a biztonságkeresésre. A veszélyes, extrém módon kísérletező és kockázatvállaló életmód évezredeken át nem segítette a fennmaradást. A közösség is mindig a biztonságot részesítette előnyben, ezért a szocializációnk is elsősorban a könnyebb, könnyen átlátható, jólismert helyzeteket részesíti előnyben. Ahol a fiziológiai, fizikai és pszichikai biztonság kielégítő, a kiszolgáltatottság és a bizonytalanság minimális, ahol képesek vagyunk befolyásolni és irányítani környezetüket, a szorongás és a stressz-szint elfogadhatóan alacsony – ott „jó helyen vagyunk”.
A gyermeknek – különösen a kamasznak – mindez gyakran még nem elég, mentális biztonságra is szüksége van; kell, hogy megélje, hogy önrendelkezése van, a neki fontos területeken érvényesíteni tudja saját akaratát, van ráhatása, van némi irányítása. A bevált, jól ismert megoldások elégedettséggel töltik el. A komfortzóna biztonságot, kényelmet jelent, de igazán nagy teljesítményre nem sarkall senkit! Gyakorta jelent inkább kényelmes, kockázatmentes megszokást (elvagyok, mint a befőtt – ismerős, ugye?). Esetenként az újtól való félelem erősebb a megszokásnál, ezért önvédelemből inkább választja a megszokottat, még akkor is, ha az unalmas, mint az ismeretlen újat.
A táborozás pedagógiájának egyik alapvetése, hogy alkalmanként ki kell lépni a komfortzónából, hogy a gyermek új helyzeteket tapasztalhasson meg. Csakhogy a gyermek nem, vagy igen kevéssé képes a komfortzóna önálló és önkéntes elhagyására!
A táborozás mint a komfortzóna elhagyásának lehetősége
Egy gyermektábor minden esetben intenzív fizikai és pszichikai igénybevételt jelent résztvevőjének. A megszokott otthoni környezettől való tartós távollét, az otthon talán sohasem tapasztalt intenzív élmények, az eltérő szociális környezet, a folyamatos, szervezett programok rendkívül erős és nagyon komplex hatásrendszert alkotnak, így önmagukban is sokszorosan elegendőek a komfortzónán kívülre kerüléshez!
Tovább nehezítheti a helyzetet, hogy a hétköznapi (megszokott) iskolai léthez képest nincs mód beláthatóan rövid időn belül visszatérni az otthoni, komfortos környezetbe. Hiányzik a saját perszonális tér, a másoktól való nyugodt elkülönülés lehetősége (idézzük csak fel, hányszor látunk a többiektől elhúzódó, elbújó gyermeket a táborban!).
Az új, ismeretlen, néha ellenségesnek tűnő környezet, az új elvárások, szokatlan szabályok előidézik a komfortzónától való tartós eltávolodást. Nagyon nagy jelentősége van, hogy ez önként, saját szándékból történik vagy kényszer hatására! Célunk a választás lehetőségének és szabadságának biztosítása.
A tanulási zóna
Táborozni, táborban lenni önmagában is jelentős kihívás gyermeknek, fiatalnak egyaránt. A helyzetet tovább nehezítheti, ha a tábor mesterségesen is generál komfortzónán kívüli helyzeteket.
A tábori pedagógia alapvetése a tudatosan létrehozott helyzetek során létrejövő kimozdulás: a játék, a fejlesztő foglalkozások útján kialakított tanulási zóna, ahol – kilépve a kényelmes, megszokott, rutinszerű megoldásokból – többletteljesítmény révén érhetünk el sikerélményt.
A tanulási zóna nem feltétlenül azt jelenti, hogy a táborozónak kényelmetlenül kell éreznie magát. A komfortzóna elhagyása sok gyermek számára kalandot, érdekes, különleges élményeket, illetve olyan élethelyzetet jelent, amit érdemes megélni, ezért vannak, akik kifejezetten keresik az ilyen lehetőségeket, és szándékosan vesznek részt izgalmas kihívásokban.
A tanulási zónába kerülni azt jelenti, hogy valami olyan dolog történik, aminek a kimenetele nem ismert, de magával hordozhatja az élményt, és az evvel járó fejlődés lehetőségét. Izgalom, gondolkodás, kommunikáció, együttműködés, fizikai és szellemi erőfeszítés szükséges, az idő múlásával oldódik a feszültség, a siker pozitív megerősítést ad.
A motiváció
A pihenésen, szórakoztatáson és rekreáción túl a táborozásnak pedagógiai céljai is vannak. Ez azonban nem iskolai-jellegű oktatást jelent, hanem elsősorban élményalapú, tapasztalati tanulást és a szociális kompetenciák fejlesztését. Egy igazán jó táborban érvényesül a választás szabadsága, a kényszer helyett az önkéntes belátás lehetősége. Nem utasítani, kényszeríteni kell, hanem megfelelő módon motiválni. Fontos, hogy a komfortzóna elhagyása lehetőleg játékos legyen, ne kényszerűség!
Egy tematikus táborban sem csupán közvetlenül a meghatározott témára szorítkozik a tapasztalati és szociális tanulás. Nyelvi táborban is tanulja a gyermek az együttműködést, lovastáborban a felelősségvállalást, vízitúrán a segítségnyújtást. Ez jelentős részben annak köszönhető, hogy a komfortzónán kívüli élethelyzetek kreativitást követelnek, érzelmi és intellektuális bevonódást, a korlátokon való túllépést, a félelmek mederbe terelését, alkalmasint legyőzését. A szokatlan helyzetek többlet-erőfeszítéseket igényelnek, új kompetenciákat fejlesztenek, amelyeket vagy aktivizálnunk kell, vagy újból meg kell tanulnunk.
A komfortzónából való kilépés az egyik legnehezebb dolog, éppen ezért a gyermekek gyakran nem is teszik meg. Ezen segít a megfelelő saját motiváció. A kimozdulás vállalásához is kell, hogy kialakuljon az a megfelelő bizalom, ami elősegíti a döntést. Ebben kiemelt szerepe van a foglalkozás vezetőjének, de a foglalkozásban résztvevők közössége, vagyis a Csapat is sokat segíthet biztatásával, szolidaritásával, empátiájával.
A kimozdítás kockázatai – a pánikhelyzetek elkerülése
A tanulási zónán túl úgynevezett pánikzóna veszi kezdetét, aminek elérése, „megkísértése” nemkívánatos jelenség a táborban. Ezért is nagyon fontos, hogy a lehetőségek mellett a veszélyekkel és a következményekkel is tisztában kell legyünk!
A pánikzónában már csak eltúlzott és gyakran kiszámíthatatlan érzelmi reakciók vannak (szorongás, félelem, teljes tagadás, akár agresszió), ezért hiányzik a pozitív aspektus. Itt a negatív érzelmek határozottan rontják a teljesítményt és a fejlődést. Ismerős lehet ez az érzés, ha visszagondolunk különféle vizsgahelyzetekre.
Az élménypedagógián belül a kimozdulás/kimozdítás tudhatóan ideiglenes, a gyermek biztonságát szolgálja, ha tudja, hogy van visszatérés a komfortzónába! Elengedhetetlenül fontos, hogy a foglalkozásokon részt vevő gyermekek számára tudható és kiszámítható legyen, hogy van visszatérés – a kimozdulást biztosan újra nyugalmi helyzet követi majd.
Vissza a komfortzónába
Ha a nemkívánt esemény mégis bekövetkezne, abban az esetben a foglalkozásvezető felelőssége, hogy nyugalmát megőrizve biztosítsa a haladéktalan visszatérés lehetőségét. Mivel ezen a téren a személyes különbségek szélsőségesek lehetnek, ezért számolni kell avval, hogy az ugyanarra a helyzetre adott reakciók nagyon különbözőek lesznek.
Kiemelt kép forrása: pixabay.com
A cikk szerzője Bányai Sándor az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, élmény- és kalandpedagógiai tréner, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense.
