Táborokba nagyon sokféle korosztály jár. Vannak táborok, amelyek kifejezetten egy-egy korosztályt céloznak meg, de olyanok is vannak, amelyek szélesebb korcsoportot foglalnak magukba. Bentlakásos táborokban kisiskoláskortól szoktuk javasolni a részvételt, mivel az önellátásban ekkorra jutnak egy olyan szintre, ami lehetővé teszi, hogy szüleik nélkül boldoguljanak. Másik tényező, hogy ekkortól képesek érzelmileg is elviselni a szülőktől való többnapos távollétet. Óvodáskorban ez még túl nagy teher lenne számukra. Gyermektáborokban tehát zömében 7-18 éves kor közöttiek vesznek részt. Ez a korcsoport azonban korántsem kezelhető homogén csoportként, mivel egészen más szükségleteik, igényeik vannak, illetve egészen más megközelítési módra van szükségük. Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk kezelni az egyes korosztályba tartozó gyermekeket, ismernünk kell pszichés fejlődési jellegzetességeiket.
Kisiskoláskor (6-7 évtől 10-11 éves korig)
Kisiskoláskorban a kortárs kapcsolatok egyre fontosabbá válnak, de a felnőttekhez való kötődés, tekintélytisztelet még szintén erős bennük. Kötelesség- és felelősségtudatuk erősödik, előtérbe kerül a siker-sikertelenség megélése. Ebben az életszakaszban alapozódik meg az önbizalmuk, illetve a kihívásokhoz való hozzáállásuk. Ha kisiskolásként megélik, hogy igyekezetüket siker koronázza, akkor egészséges önbizalmat alakítanak ki, és későbbi életük során erőfeszítéseket fognak tenni azért, hogy megküzdjenek számukra nehéz helyzetekkel. Ehhez azonban arra van szüksége, hogy olyan helyzeteket teremtsünk, ahol számukra kihívást jelentő feladatokat tudnak megoldani sikeresen. Az iskolában ez nagyon sok gyermek számára nem biztosított, mert ott a készségek egy szűk keresztmetszetét mérik egy objektív elvárásrendszerben, ahol mindig lesznek kitűnők, jók, közepesek és felzárkóztatásra szorulók. Ebben a rendszerben sikeresnek igazán csak a kitűnők érzik magukat, s minél jobban hangsúlyozzuk az ő kitűnőségüket, annál kevésbé érzik jól magukat a többiek (akik sokkal többen vannak). Egy tábor ezzel szemben minden gyermek számára tud sikerélményt nyújtani, ha nincsenek mércék. Az fontos, hogy legyenek kihívások, de csakis olyanok, melyekkel minden gyermek meg tud küzdeni. A táboroztató felnőttek feladata az, hogy mindent megtegyenek azért, hogy ne sérüljön a gyermekek önértékelése, ha az eredendően pozitív volt. Ha negatív egy gyermek énképe, akkor – felhasználva a tábor nyújtotta szabadabb kereteket – újra kell „tanítani” az énképét azáltal, hogy folyamatos megerősítést, elfogadást biztosítunk számára, valamint azt az érzést, hogy ha erőfeszítést tesz egy helyzet megoldására, akkor az sikerülni is fog neki.
A kisiskolások eleinte még utánozva tanulnak, de már kezdenek áttérni a külső minták szerinti viselkedésről saját, belső mintáik kialakítására is. Nagyon fontos tehát, hogy milyen mintákat alakítunk ki bennük. A táborok kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy értékeket közvetítsünk feléjük (pl. környezettudatosság, egészséges életmód, közösségi lét). Ugyanakkor arra is nagyon fontos odafigyelni, hogy az ilyen korú gyermekek még mindig elsősorban a mesét és a játékot szeretik. Ezért minden foglalkozásnak mesélősnek és játékosnak kell lennie. Nem érdeklik őket az elméleti fejtegetések, de szívesen hallgatnak olyan meséket, melyekbe akár komoly elméleti információkat rejtünk el, és képesek a tanulságot levonni a meséből. Kíváncsiságuk határtalan, de még a csodák érdeklik őket, nem a törvényszerűségek. Számukra a tevékenység mint játék áll a középpontban. Nagyon fontos tehát, hogy amikor velük foglalkozunk, ne akarjuk bonyolultabb szempontokkal megfejelni a játékot vagy mesét. Hagyjuk őket, hogy megéljék azokat. Pár év múlva már érdekelni fogja őket az oknyomozás is, de most még nincsenek erre készen (pl. csodálják a szappanbuborékot és lelkesen játszanak vele, de nem érdekli őket a felületi feszültség mibenléte; vagy lelkesen figyelik egy kis növény csírázását, de nem kíváncsiak a biokémiai folyamatokra).
Kiskamaszkor (10-13 évesek)
Kiskamaszkorban már kezdik kialakítani saját, belső mintáikat, nem pusztán utánozzák a környezetüket. Kulcskérdés, hogy milyen erkölcsi modelleket alakítanak ki. A táborokban megélt élmények – mivel a tábor felfokozott érzelmi légkörében élik meg őket –, fontos szerepet játszhatnak ezeknek a modelleknek az alakításában. Oda kell tehát figyelnünk arra, hogy a táborban milyen alapvető értékek mentén építjük fel a működést, milyen mintákat közvetítünk a kiskamaszok felé.
Ez a korcsoport is állandó sikerélményre vágyik, melynek következménye, hogy állandóan a versenyhelyzeteket keresik. A versenyekkel kapcsolatban azonban oda kell pár dologra figyelnünk. Szociálpszichológusok azt igazolták, hogy a versenyhelyzet keltette feszültség szétszakíthat csoportokat, ellenszenvet válthat ki az egymással versengők között. Ugyanakkor az egy csapatban lévőket összehozza a közösen végzett feladat, az együtt megélt siker vagy kudarc. Ebből kifolyólag különös gondot fordítsunk arra, hogy a versenyhelyzetekben ne ugyanazok a megszokott kiscsoportok vegyenek mindig részt, hanem keveredjenek a gyermekek egymás között. Ez a módszer segíti egymás megismerését, a csoportközi kapcsolatok alakulását, és jelentősen csökkenti a tartós feszültségek kialakulásának veszélyét. A kiscsoportokban történő versenyeztetés (főleg, ha mindig más összetételű a csoport), annak is kedvez, hogy a kevésbé ügyes, nehezebben teljesítő gyermekek is megélhetik a győzelmet; érezniük kell részvételük fontosságát, hiszen így az ő teljesítményük is hozzáadódik a csapatéhoz. Ezek a gyermekek egyéni versenyben valószínűleg nem jutnának ilyen sikerélményhez.
Ez a korcsoport is állandó sikerélményre vágyik, melynek következménye, hogy állandóan a versenyhelyzeteket keresik. A versenyekkel kapcsolatban azonban oda kell pár dologra figyelnünk. Szociálpszichológusok azt igazolták, hogy a versenyhelyzet keltette feszültség szétszakíthat csoportokat, ellenszenvet válthat ki az egymással versengők között. Ugyanakkor az egy csapatban lévőket összehozza a közösen végzett feladat, az együtt megélt siker vagy kudarc. Ebből kifolyólag különös gondot fordítsunk arra, hogy a versenyhelyzetekben ne ugyanazok a megszokott kiscsoportok vegyenek mindig részt, hanem keveredjenek a gyermekek egymás között. Ez a módszer segíti egymás megismerését, a csoportközi kapcsolatok alakulását, és jelentősen csökkenti a tartós feszültségek kialakulásának veszélyét. A kiscsoportokban történő versenyeztetés (főleg, ha mindig más összetételű a csoport), annak is kedvez, hogy a kevésbé ügyes, nehezebben teljesítő gyermekek is megélhetik a győzelmet; érezniük kell részvételük fontosságát, hiszen így az ő teljesítményük is hozzáadódik a csapatéhoz. Ezek a gyermekek egyéni versenyben valószínűleg nem jutnának ilyen sikerélményhez.
Csillapíthatatlan munkakedv jellemzi őket, nagyon nagy a mozgásigényük, de velük már lehet nagyon rövid, lényegre törő okfejtéseket is végigvinni. Az erre a korosztályra jellemző gyűjtőszenvedélyt is lehet kamatoztatni számos játékban, feladatban. Szinte kifogyhatatlan energiájukat felhasználva bármilyen nehéz fizikai vagy szellemi feladatot megoldanak, ha megtaláljuk az őket érdeklő témát és tevékenységet. Ha azonban nem tudjuk őket motiválttá tenni a közös tevékenységben, akkor ezt az energiát egymás piszkálására fogják fordítani.
Kamaszkor (12-13 évtől 17-20 éves korig)
Minden életkori fázisnál nagy egyéni eltérések lehetnek a megjelenés és megszűnés tekintetében, de a kamaszkorban van a legnagyobb eltérés. Van, aki már 11 évesen kamaszodik, és van, aki csak 15 éves korában kezdi. Ráadásul a nemi különbségek is megfigyelhetőek, jellemzően a lányok hamarabb kezdenek kamaszodni, mint a fiúk, ezért lehet egy átmeneti időszak, amikor a lányok sokkal érettebben gondolkodnak és viselkednek. Mindez nehezítheti azt, hogy együtt jól érezzék magukat.
A kamaszodás nagyon szélsőséges formákat ölthet, mivel sokkszerű testi, lelki és mentális változásokon megy keresztül a serdülő. A gyermekkorból a felnőttkorba való átmenetet jelenti, és mivel egy átmeneti időszak, nagyon nehéz meghatározni, hogy mi a „normalitás” kamaszkorban. Akár a legszélsőségesebb reakciók is lehetnek a kamaszkornak mint krízisidőszaknak a jellemzői.
A serdülőkornak vannak feladatai, melyeket megoldva tud majd felnőtté válni az illető. Ezek nagymértékben befolyásolják a kamaszok gondolkodását, viselkedését, így a táboroztatás során mindhárommal dolgunk lehet. Ezek a feladatok:
- a származási családról való érzelmi leválás;
- a saját identitás megtalálása;
- a felnőtt társadalmi szerep megtalálása.
A származási családról való érzelmi leválásnak a részét képezi a szülőkkel megélt konfliktusok sora, az, hogy megkérdőjelezi az ő értékrendjüket, problémáit megpróbálja nélkülük megoldani, döntéseit nélkülük meghozni. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ne érezze magát gyökértelennek, hiszen az identitása építéséhez (mivel ez egy párhuzamosan megvalósuló folyamat) szüksége van ezekre a gyökerekre. Fontos tehát, hogy legyenek olyan helyzetek, amikor elgondolkodhat arról, hogy kik az ősei, miket örökölt tőlük, hogyan kapcsolódik a családjához. Sokszor már az is élmény, ha arról beszélgethetnek, hogy ki hogyan küzd meg a szülőkkel, hogyan alkalmazkodik a családjához. A szülőkkel vívott csaták közepette felértékelődik az érzelmileg elérhető felnőttek szerepe a kamaszok életében, és egy tábor oldott hangulatában a táboroztató felnőttek lehetnek ilyen referencia személyek, akik segítenek eligazodni a világban. Ezzel el is érkeztünk a második feladathoz.
A saját identitás (énazonosság) kialakításának része, hogy olyan kérdések foglalkoztatják, mint „Ki vagyok én? Milyennek látnak? Merre tartok?”. Kételkedik önmagában és másokban. Nehezen bízik meg bárkiben, ugyanakkor alig várja, hogy valakiben megbízhasson. Egyéni akar lenni, de nagyon fontosak számára a példaképek, akiktől értékeket vesz át.
A felnőtt társadalmi szerep elfogadására való felkészülés része, hogy mindenféle szerepben kipróbálják magukat, szeretnek pro és kontra vitázni helyzetekről, kérdésekről. Etikai és erkölcsi kérdések kerülnek előtérbe. Egy tábor, ahol hasonló korúakkal van körülvéve, kiváló gyakorlóterep arra, hogy vitázzon, szerepeket próbálgasson. Megfelelően irányított programokkal sokat segíthetünk mindhárom feladatban való fejlődésükben.
Az intimitás, szexualitás fontossága kiemelkedő ebben az életkorban, illetve a különböző tudatmódosító szerek iránti kíváncsiság. Ha tagadjuk ezt, akkor árkot ásunk saját magunk és a kamaszok közé. Ha viszont partnerként hajlandóak vagyunk vitázni, beszélgetni velük ezekről, akkor esélyünk van formálni a gondolkodásukat, felkészíteni őket arra, hogy nemet tudjanak mondani a kritikus helyzetekben.
Az iskolai teljesítmény legtöbbször nem elsődleges, mert már nem akarnak mindenáron a szüleiknek megfelelni, ha azonban értelmes célok megfogalmazásában segítjük őket, ezekért a célokért belső motiváltságuk okán fognak teljesíteni.
Kamaszkorban a kortárskapcsolatok válnak elsődlegessé, így sokkal hatékonyabban tudunk hatni rájuk, ha csoportosan foglalkozunk velük. Együttes élmények megélésével, majd értelmezésével, feldolgozásával lehet fejleszteni személyiségüket, önértékelésüket, szemléletmódjukat, világlátásukat. A kisebb korosztállyal ellentétben ők már kifejezetten igénylik az elvi vitákat, elvont gondolatmeneteket, elméleteket. Időészlelésük is fejlődik, így képesek felmérni jelen életvitelük hatását a jövőjükre nézve. Figyelni kell azonban arra, hogy a kamaszok gondolkodása szélsőséges. Élharcosok lehetnek bármilyen ügyben, amely mellé szegődnek, de nem képesek árnyalatokban gondolkodni, megérteni azt, hogy sok szempont alapján lehet értékelni dolgokat. Számukra igen/nem, jó/rossz létezik, és ezt el is kell fogadnunk tőlük, bár finoman terelhetjük őket a több szempont megértése irányába is.
A kamaszkor előrehaladtával igényükké válik a társadalmi szerepvállalás, amit egy táborban úgy tudunk kihasználni, hogy bevonjuk őket a kisebbekkel való foglalkozásokba, felelősséget adunk a kezükbe. Egészen bizonyos, hogy ha tényleg érzik ennek a felelősségnek a komolyságát, akkor nem fognak visszaélni ezzel.
Kiemelt kép forrása: pixabay.com
A cikk szerzője Dr. Osváth Viola az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szakértője, gyermekklinikai és mentálhigiénés szakpszichológus.
Felhasznált irodalom
Oláh Attila (2004): Pszichológiai alapismeretek. Budapest, Bölcsész Konzorcium Kiadó
Atkinson, R.C. – Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest, Osiris Kiadó
N. Kollár Katalin – Szabó Éva (2004): Pszichológia pedagógusoknak. Budapest, Osiris Kiadó
Cole, M. – Cole, S. R. (2003): Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris Kiadó
