A megvalósító szervezet neve:
Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány.

A jó gyakorlat megnevezése:
A szövetség – keresztény csapatépítő foglalkozás.

A jó gyakorlatot megvalósító nagyobb program neve, rövid leírása:
EFOP-1.2.12.-17-2017-00006 „A Tábor összeköt – Erzsébet Táborok” című projekt.

A jó gyakorlat alapjául szolgáló elméleti és módszertani háttér

A keresztény életre való nevelés kereteiben feldolgozandó témák a gyermekek hétköznapi kapcsolataihoz tartoznak, szinte elképzelhetetlen az életből vett példák nélkül. Az élménypedagógiára épülő módszer az általános iskolás korú gyermekek számára – főleg alsó tagozaton – átélhetővé formálja az elvont fogalmakat, egy-egy téma játékon keresztüli megélése pedig még személyesebbé teszi azt. A hit- és erkölcstan órán tanultak tényszerű oktatása elméleti tudást adnak, a keresztény hitbéli tanítás kereteinek kialakítását és a tévhitek elkerülését szolgálják, ezért ezek nem hanyagolhatóak el még a játékos foglalkozások során sem. A játékos formában feldolgozott ószövetségi történetek átélésével a gyermekek élményszerűen sajátítják el azok erkölcsi mondanivalóját. A történetekhez kapcsolódó feladatokban mélyülnek az együttműködés és a csoportfigyelem készségei.

A jó gyakorlat leírása, megvalósított tevékenység

Cél: olyan szabadidős, élménypedagógiai módszereket is alkalmazó játék bemutatása, amely segíthet a gyermekekkel közösen feleleveníteni a hittanórán tanultakat, és játékosan elmélyíteni azokat érzelmi szinten is. Ószövetségi történeteken keresztül, közösségi ügyességi feladatok segítségével együttműködés építése a gyermekek között.

Időtartam: 30-40 perc.

Célcsoport: 7-10 éves korosztály számára csoportos foglalkozás, SNI-s gyermekekkel is játszható.

10 fős csapatokat alkotunk, a játékot 4 fő vezeti (minden állomáson egy). A játékvezetők előre megbeszélik, hogy ki fogja a végén vezetni – a többi játékvezető részvételével – a reflexiós kört.

Előkészület

  • a program kezdete előtt 30 perccel az eszközök összekészítése;
  • a helyszínen a négy állomás előkészítése és az eszközök elhelyezése.

Kezdés, a játék megnyitása

  • A játékvezető köszönti a gyermekeket, és elmondja, hogy egy különleges csapatépítő játékon vehetnek részt, amely során még az időben is utazni fognak, egészen a világ keletkezéséhez, amikor még az emberek a természetben éltek.
  • Elmondja, hogy kezdetben az emberek az Istennel voltak szövetségben, aki a földet és az élővilágot adta nekik. Az embereknek egymással is szövetséget kell kötni, ehhez pedig feladatokat fognak kapni, melyeket négy állomáson kell végrehajtani.
  • Megkéri a gyermekeket, hogy alakítsanak egy kört és tegyék a kezüket a kör közepébe, a csapatkiáltás pedig az, hogy SZÖVETSÉG. Ezt jó hangosan kiabálják együtt, háromig számolva előtte (ezt a csapatkiáltást majd minden állomás végén meg kell ismételniük).
  • A résztvevők a játékok során bíztassák egymást, figyeljenek és szurkoljanak.
    A játékvezető felhívja a figyelmet a biztonságos játékra minden egyes állomáson.

A játék menet

1. A Teremtés[1]
Ezen az állomáson a következő történetet meséli el a játékvezető (Teremtés könyve).

A világ teremtése
Kezdetben volt a szeretet és a szeretet Istennél volt. Vajon hogyan?
Isten szólt:
– Legyen! – és meglett.
– Legyen világosság! – és lett világosság.
– Legyen égbolt! – és lett égbolt.
– Legyen szárazföld és tenger, legyen fű és legyen fa! – lett szárazföld és tenger, lett fű és lett fa.
– Legyenek égitestek és válasszák el a nappalt az éjszakától, és határozzák meg az ünnepeket és az esztendőket! – és lettek égitestek, és elválasztották a nappalt az éjszakától, és meghatározták az ünnepeket és az esztendőket.
– Legyenek élőlények a vízben, a földön és a levegőben! – és vannak élőlények a vízben, a földön és a levegőben.
– Legyen ember Isten képmására, a földnek porából és Istennek Lelkéből, férfi és nő – és lett ember Isten képmására, a földnek porából és Istennek Lelkéből, férfi és nő, hogy uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, és minden földi állaton.
Évezredek, évmilliók teltek el közben?
A Biblia így írja:
Hat napon át munkálkodott Isten, hat napon teremtette az eget és a földet, és mindent, ami azokban van. A hetedik napon megpihent. Megpihent, megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Munka és pihenés, hétköznap és ünnep váltakozása teszi teljessé az életet. Hit által értjük meg, hogy a mennyet és a földet, s mindent, ami van: Isten teremtette.

Kapcsolódó játék: a csoport az állomáson egy földön fekvő kötelet talál. Megkérjük őket, hogy álljanak a kötélre egymás mellé. Minden gyermek előre elkészített, lelaminált szöveget kap, amelyeken a világ teremtésének lépéseit látja. A csoport feladata, hogy a teremtés sorrendjének megfelelően álljanak sorba úgy, hogy nem beszélhetnek egymással, és nem léphetnek le a kötélről. Minden esetben szükséges meghatározni, hogy a kötél melyik végénél kell lennie az első történésnek.
Csapatkiáltás: SZÖVETSÉG

2. Noé bárkája[2]
Ezen az állomáson a történet elmesélése előtt (Mózes I. könyve, 6-9. fejezet) a játékvezető külön kiemeli, hogy a bekötött szemű gyermekek óvatosan közlekedjenek, nehogy megüssék egymást. A játékvezető a közelben áll, és megakadályozza az esetleges összeütközéseket.

Noé és az özönvíz
Noé igazságos, feddhetetlen ember volt. Hitt, Isten útján járt és az Ő akaratát cselekedte. Egy napon Isten azt mondta neki:
– Készíts magadnak bárkát, menj abba családoddal, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzetségben. Vigyél magaddal minden tiszta állatból hetet-hetet, hímet és nőstényt, a nem tiszta állatokból kettőt-kettőt!
A mindennapi életben mi sem változott: az emberek ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek. Noé bárkát épített, majd bele is költözött. Mikor elérkezett az özönvíz, Noé hatszáz éves volt. Negyven nap és negyven éjjel esett az eső. A víz elborította a legmagasabb hegyeket is. Meghalt minden élő a földön, csak Noé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. Utána még százötven napig állt a víz a föld színén. Ekkor már bezárultak az ég csatornái és a mélység forrásai. Isten szelet bocsátott a földre. A víz apadni kezdett. A bárka megfeneklett az Aratát hegyén.
Noé kiengedett egy hollót. Elrepült, de vissza is jött, nem tudott hova leszállni. Később kiengedett Noé egy galambot. Estére visszatért az is: de egy leszakított olajfalevél volt a csőrében! Amikor ismét kiengedte a galambot, az már nem tért vissza, mert megszáradt a föld felszíne. Noé, felesége, fiai és menyei kijöttek a bárkából. Oltárt építettek és áldozatot mutattak be Istennek. Isten ekkor ígéretet tett:
– Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka!
Szövetséget kötött Isten Noé családjával, az élet tiszteletének és szolgálatának szövetségét.
Örök emlékeztető gyanánt megjelent a szivárvány íve a felhőben, mintha látható módon is összekötné a mennyet és a földet.

Kapcsolódó játék: mindenkinek keresnie kell egy párt. A pároknak ki kell találniuk, meg kell beszélniük, hogy milyen állathangot választanak (mindenképp olyat válasszanak, amit tudnak utánozni mindketten): lehet ez macskanyávogás, kutyaugatás, brekegés, bármi. Miután minden pár kitalálta, hogy mi lesz az ő közös állathangjuk, a pár egyik tagjának bekötjük a szemét. A bekötött szemű gyermeknek úgy kell megtalálnia a párját, hogy a párja csak azt az állathangot adhatja ki, amit előzetesen megbeszéltek, semmi mást. A hangot adó társ nem mozoghat.

Aki megtalálja a párját, az felszállhat Noé bárkájára, ami egy kijelölt rész a következő állomáshoz közel. Ennek van olyan változata is, hogy mindenkinek csukva van a szeme, és mindenki ad ki hangot, és úgy kell párt találniuk. Ebben a verzióban mindenkinek van csukott szemű élménye, és ez bensőségesebb.
Csapatkiáltás: SZÖVETSÉG

3. A Teremtés[3]
Ezen az állomáson a következő történetet meséli el a játékvezető (Mózes I. könyve, 11. fejezet).

Bábel tornya
Mózes könyvében olvasható, miért nem értik egymást az emberek.
Egykoron az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz:
„Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki!”
A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagként. Azután így szóltak:
„Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!”
Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt:
„Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért leszállunk és összezavarjuk a nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!”
Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.

Kapcsolódó játék: a csoportnak úgy kell a lehető legmagasabb tornyot felépíteni saját magukból, hogy nem beszélhetnek egymással, semmilyen eszközt nem használhatnak, csak a saját testüket. Amikor elkészülnek és újra mindenki a földön áll, akkor a játékvezető elmondja, hogy így lett az egységből sok apró, erre az egységre figyeljenek majd, mert ha összekapaszkodnak, akkor el tudják érni, amit szeretnének.
Csapatkiáltás: SZÖVETSÉG

4. Dávid és Góliát[4]
Ezen az állomáson a következő történetet meséli el a játékvezető (Sámuel I. könyve, 17. fejezet).

Dávid és Góliát
Réges-régen Júdea földjén Izrael népe és a filiszteusok ellenségek voltak. Már hosszú évek óta elkeseredett harcot vívtak egymással. Izrael seregét királyuk, Saul vezette. A filiszteusok között volt egy hatalmas harcos, akit Góliátnak hívtak. Olyan nagy termetű és erős volt, mint egy óriás. Góliát nehéz bronz fegyverzetet viselt és volt egy roppant nagy dárdája. Góliát minden nap kihívott valakit az izraeliták közül, hogy megküzdjön vele. Az óriás azt mondta, hogy ha veszít, a filiszteusok az izraeliták rabszolgái lesznek. Az izraeliták azonban tartottak tőle. Senki nem mert kiállni vele. Egy napon egy fiatal pásztorfiú, Dávid, élelmet vitt Izrael seregének. Dávid meghallotta, mit mondott Góliát és szólt Saul királynak, hogy meg akar vívni a nagy harcossal. Saul király aggódott Dávidért, aki erre azt felelte a királynak, hogy Isten majd megvédi őt. Ezután a király odaadta Dávidnak a páncélját. Amikor Dávid felvette, járni is alig bírt. Dávid levette a vértet, majd felvette a tarisznyáját és a parittyáját. A patakból 5 kavicsot gyűjtött és betette őket a tarisznyájába. Góliát kigúnyolta Dávidot, milyen kicsi és Izrael csak egy kis csenevész gyermeket tud kiállítani ellene. Erre Dávid azt mondta:
„Te karddal jössz ellenem, én pedig Istennek nevében megyek ellened.”
Dávid berakott egy követ a parittyába és elhajította. A kavics a homlokán találta el Góliátot. Az óriás a földre esett és nem mozdult többet. Így győzte le Dávid a filiszteust parittyájával és kővel. Amikor a filiszteusok meglátták, mi történt, félelmükben megfutamodtak, majd az izraeliták üldözőbe vették őket. Dávid legyőzte a hatalmas óriást, Góliátot, megmentette Izrael népét és hőssé lett.

Kapcsolódó játék: a labdákat egy megadott távolságból kell a vödörbe juttatni. A labdadobálás végén gratulál a játékvezető, hogy mindenkinek sikerült legyőznie a nagy Góliátot, így a csapat már biztonságban van.
Csapatkiáltás: SZÖVETSÉG

Kockázati tényezők / balesetmegelőzés, biztonsági szabályok
A játékvezető felhívja a gyermekek figyelmét arra, hogy egymás testi épségére ügyeljenek a játék során. A játékvezető a második játéknál a közelben maradva ügyel arra, hogy a gyermekek ne ütközzenek össze.

Lezárás visszajelzés/tudatosítás
A játékok befejezése után a játékvezető elmondja, hogy sikeresen teljesítettek minden feladatot, így létrejött a Szövetség az emberek között is. Ezután a gyermekek leülnek egy körben a játékvezetőkkel együtt. A játékvezető visszajelzésként kiemeli a résztvevők erősségeiket (pl. egymásra való odafigyelés, türelem, egymás segítése). A reflexiós kérdések előtt elmondja, hogy a kérdésekre szabadon lehet válaszolni, és figyeljenek egymás válaszaira (pl. Én biztos Noé szerepét választanám, mert szeretném megóvni az állatokat az özönvíztől.; Tetszik, hogy hajót épített Noé első szóra, stb.). A végén gratulál a játékosoknak, és még egy utolsó csapatkiáltást kér.

Utómunkálatok
Foglalkozás végén a kellékek összegyűjtése, elpakolása.

A jó gyakorlat megvalósításának körülményei, helye

Nagyobb külső helyszín, ahol a 4 állomáson zavartalanul tudják elvégezni a feladatokat.

Eszközigénye:

  • legalább 25 db lelaminált szöveg a teremtés történéseiről
  • 1 db hosszú kötél
  • legalább 20 db kendő szem bekötéséhez
  • legalább 5 db vödör
  • 50 db kislabda célba dobáshoz

Értékelés kérdések segítségével:

  1. Melyik játékban érezted magad a legjobban? Mi történt, mit éreztél?
  2. Melyik történet vagy szereplő fogott meg Téged és miért?
  3. Ha választhatnál, melyik szereplő bőrébe bújnál?
  4. Melyik tulajdonsága volt szimpatikus?
  5. Máskor is szívesen játszanátok együtt? Miben volt más ez a csoportélmény, mint egy iskolai foglalkozás?
  6. Milyenné vált a csoport a játék során? Milyen érzéseitek voltak a játék elején és a játék végén?
  7. Mit visz el a csapat magával a játékból?

Eredmények, megállapítások (tapasztalat)
A csoportos foglalkozás aktív figyelmet és együttműködést alakít ki a résztvevők között, a tapasztalatok szerint a csoport frusztrációja csökken. A kooperációs játékok elősegítik a csoporttagok egymás közötti elfogadását, együttműködését, a valahova tartozás érzését erősítik.

Felhasználhatóság, adaptálhatóság (módszer, költségek, hatások)
Nem szükséges speciális segédeszköz, ezért a módszer rövidebb előkészületet igényel, a bibliai történetek megismerésével és átgondolásával más programkeretbe is beilleszthető csapatjáték. A reflexiós kérdések a gyermekek előtanulmányai, hittan ismeretei fényében alakíthatóak.


[1] https://szentiras.hu/KNB/Ter
[2] https://szentiras.hu/UF/1M%C3%B3z
[3] https://szentiras.hu/UF/1M%C3%B3z11
[4] https://szentiras.hu/SZIT/1S%C3%A1m17

Kiemelt kép és beágyazott kép forrása: pixabay.com

Felhasznált internetes források

Teremtés könyve  
https://szentiras.hu/KNB/Ter

Mózes I. könyve, 6-9. fejezet
https://szentiras.hu/UF/1M%C3%B3z

Mózes I. könyve, 11. fejezet
https://szentiras.hu/UF/1M%C3%B3z11

Sámuel I. könyve, 17. fejezet
https://szentiras.hu/SZIT/1S%C3%A1m17

Megosztás